„Kérdéses, hogy van-e támogatandó szóhasználat az 1989-1990 rendszerváltás/rendszerváltozás/rendszerváltoztatás eseménysorozat megnevezésére, mivel a hatályos NAT [Nemzeti Alaptanterv] és kerettanterv csak a rendszerváltoztatás megnevezést használja” – írta októberi állásfoglalásában a Történelemtanárok Egyletének (TTE) Bizottmánya. A kérdés tisztázása érdekében a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetéhez (TTI) fordultak mondjon szakvéleményért. Az intézet válasza november elején meg is érkezett – hívta fel a Telex figyelmét a TTE.

A TTI állásfoglalásának lényege, hogy bár a rendszerváltás a szakmai körökben elterjedtebb szóhasználat, a rendszerváltoztatás használata is legitim.

Az állásfoglalás, amely Mitrovit Miklós tudományos főmunkatárs szakvéleményén alapul, felidézi, hogy a rendszerváltás 1988 végéig csak elvétve jelent meg, 1989-ben viszont már egyértelműen ez vált a leginkább bevett fogalommá, amiben minden bizonnyal kulcsszerepe volt annak, hogy az SZDSZ az év tavaszán fogadta el „A Rendszerváltás programja” című dokumentumot.

A rendszerváltoztatás csak 1990-től jelent meg a közbeszédben, főleg jobboldali lapokban. 2019-ben Kiss Gy. Csaba, az MDF egyik alapítója egy interjúban azzal érvelt e szóhasználat mellett, hogy a rendszerváltás több szempontból is problémás: szerinte egyrészt azt sugallja, hogy a két rendszer egyenértékű, a kommunista diktatúra és a parlamentáris demokrácia is csak egy rendszer, amelyek között váltottunk; másrészt a megszálló csapatok kivonulására, a nemzeti szuverenitás visszanyerésére sem utal.

A TTI állásfoglalása szerint az lehet vita tárgya, hogy egy történelmi folyamat leírására használt szónak kell-e tartalmaznia a folyamat minden fontos mozzanatát, de ezzel kapcsolatos szakmai diskurzusról nem tudnak. A gyakorlatban

„inkább az a gyakori, hogy az elnevezés egy adott mozzanatot ragad ki, ez azonban nem teszi illegitimmé a más mozzanatot vagy szempontot megragadó más megnevezés használatát”

– írják.

Ennek megfelelően nyelvenként is eltér, melyik a legelterjedtebb kifejezés erre a történelmi eseményre – emeli ki a TTI. Angolban az átmenet vagy átalakulás a legjellemzőbb, mert őket az érdekli, hogy a régió országai átléptek a diktatúrából a demokráciába. A lengyelek a kommunizmus bukását emelik ki, a csehek és a szlovákok pedig a forradalmi mozzanatot. Magyarországon ezek azért nem honosodtak meg, mert a politika és a társadalom is a lassú átmenetet támogatta, nem volt sem összeomlás, sem forradalmi események. („Tetszettek volna forradalmat csinálni” – utal erre Antall József egykori miniszterelnök szállóigévé vált mondata is.)

Összefoglalóan megállapítható, hogy a rendszerváltás fogalom egy inkább a történelmi folyamatot leíró, az események értékelését mellőző kifejezés, míg a rendszerváltoztatás inkább arra a történelmi pillanatra utal, amikor az egyik rendszer megszűnt, a másik létrejött (pl. az első szabad választások és a szovjet hadsereg kivonulása)„ – foglalja össze az állásfoglalás.

”Nincs szakmai konszenzus arról, hogy a használatban lévő elnevezések közül az egyik fogalom kizárólagosana helyes, a többi pedig nem, de az egyértelmű, hogy a szakmai munkákban a »rendszerváltás« kifejezés a leginkább bevett. […] Történész szakmai szempontból tehát mindegyik elnevezés használata legitim” – zárja a TTI.

Forrás