Százhúsz
éve született meg a vádlottakat felmentő ítélet
(Forrás:
Múlt-kor)

1882. április 1-jén eltűnt
Solymosi Eszter, a Szabolcs megyei Tiszaeszláron élő cselédlány.
Édesanyja a szolgabírónál feljelentést tett. A faluban többen úgy
vélték, hogy a lányt a helybéli zsidók „elemésztették”, azaz rituális
gyilkosság áldozatává lett, s vérét a húsvéti pászka készítéséhez
használták fel. Május 20-án már mint bizonyított tényről írt erről egy
fővárosi lap, majd a parlamentben Istóczy Győző és Ónody Géza képviselők
uszító antiszemita beszédeket tartottak. (Ónody éppen Eszláron bérelt
földet.)

Július 18-án azonban
előkerült Solymosi Eszter sértetlen holtteste a Tiszából, ám a gyűlölet
hívei ezt úgy magyarázták, hogy a zsidók egy másik női tetemet
csempésztek oda. A vizsgálatot Bary József aljegyző vezette, s
megfélemlítette a holttestet megtaláló ruszin tutajosokat, akik
visszavonták nyilatkozatukat, elfogadva a kitalált koncepciót. Az
országban dühöngött az antiszemitizmus, több helyen beverték a zsidó
boltok kirakatait, Pozsony megyében statáriumot hirdettek. Az indulatok
szításában az alsópapság jelentős szerepet vállalt.

Az 1883 nyarán Nyíregyházán lezajlott perben a község
több zsidó lakosát is gyilkossággal vádolták. A tárgyaláson a kor jeles
ellenzéki politikusa, az egykori vármegyei ügyész, majd országgyűlési
képviselő, Eötvös Károly látta el a védelmet. Nyíregyházára figyelt
egész Európa. A zsidó egyházfi 13 éves fiát, a csökkent szellemi
képességű Scharf Móricot Bary kitanította, hogyan adja elő hitelesen,
hogy s mint ölték meg a lányt a zsidók és csorgatták ki a vérét a
hitközségi metsző vezetésével. Az apját is vádoló „koronatanút”
fogságban tartották, nehogy kibeszélje a manipulációt.