Egy most
közzétett tanulmány szerint Napóleon 600 ezres seregét Oroszországban a
tetvek és bolhák hada győzte le.
(National Geographic)

Eddig a tankönyvekből úgy tudtuk, hogy Napóleon
vereségét az oroszországi hadjárat során két tényező okozta: az elhúzódó
hadjárat miatt beköszöntő, nagy hideget hozó tél, valamint a francia
csapatok utánpótlási gondjai. Egy most közzétett tanulmány szerint
azonban a végzetes csapásnak sokkal prózaibb indoka van: Napóleon 600
ezres seregét a tetvek és bolhák hada győzte le
valójában.

Miután a trafalgari ütközetben Napóleonnak végképp
elszálltak azon reményei, hogy Európa vezető tengeri hatalmává tegye
Franciaországot, a szárazföld és kelet felé fordulva sorra győzte le a
különböző koalíciókban egyesült közép-európai országok csapatait.
1812-ben elérkezettnek látta az időt arra is, hogy az immáron szinte
egyedül maradt, legnagyobb szárazföldi ellenségével, a cári
Oroszországgal is leszámoljon. Napóleon a klasszikus hadviselés
szabályai szerint abban bízott, hogy döntő ütközetre kényszerítheti az
orosz cárt, elfoglalja Moszkvát és Szentpétervárt, ezt követően pedig
fogadja a kapitulálni kényszerült I. Sándort. Csakhogy néhány dolog
közbejött.

Tél
tábornok és az utánpótlás

Az már eddig ismert volt, hogy a 600 ezres napóleoni
sereget tulajdonképpen felkészületlenül érte a cudar orosz tél
beköszönte. A folyamatosan hátráló orosz csapatok a történészek szerint
nem valami különleges taktika miatt hátráltak: sokkal inkább tartottak
egy döntő ütközettől, mivel látták Napóleon csapatainak erejét. Kutuzov
tábornok színre lépésével aztán erényt kovácsoltak a gyengeségükből: a
tábornok immár szándékosan vonta vissza csapatait és égette fel maga
mögött az orosz városok és vidék nagy részét.

A hideg tél és az utánpótlás hiánya aztán megtette a
maga hatását: Napóleon serege egyre csak apadt, mígnem aztán Bonaparte
kénytelen volt a visszavonulás mellett dönteni. Az eddig ismert
magyarázatok tulajdonképpen ki is merülnek ennyiben, egy orvosi
szaklapban most megjelent tanulmány azonban ennél jóval többet állít: a
neves The Journal of Infectious Diseases (Fertőző betegségek lapja) című
szaklapban közzétett kutatási beszámoló szerint a hatalmas sereggel
elsősorban a tetvek és a bolhák végeztek – közvetett
módon.

A bolhák és
tetvek serege

A nagy
hidegben ugyanis a katonáknak nem volt lehetőségük mosakodni, ruhát
cserélni és az alapvető higiénés követelményeket teljesíteni, így aztán
nem volt ritka, hogy ruháikban hemzsegtek a bolhák és a tetvek. Ha ehhez
még hozzávesszük, hogy az elesett társaik ruháit is magukra öltötték a
nagy hidegben, akkor máris érthetővé válik, hogy miért is vitt el annyi
katonát a tífusz és a különféle hadszíntereken gyakran megjelenő,
akkoriban gyógyíthatatlannak tűnő volhiniai láz.

Didier Raoult, a Marseille-i Egyetem kutatója és
csapata nemrégiben egy Litvániában fellelt tömegsírt elemzett. Vilnius
közelében ugyanis még 2001-ben egy építkezés közben olyan tömegsírra
bukkantak, mely egyértelműen Napóleon katonáinak maradványait rejtette. A
földben ugyan nem maradtak egyben a csontok, így a kutatás során
elsősorban magát a földet és a benne található apróbb csontmaradványokat
és ruhadarabokat tudták csak bevizsgálni, ám az eredmény így is
kétségbevonhatatlan: a DNS-minták egyértelműen megállapították, hogy a
katonákat bolhák és tetvek lepték el a hadjárat
során.

A bolhák és tetvek
maradványaiból egyértelműen azonosíthatóak voltak különféle betegségek
kórokozói: többek között a Bartonella quintana, és a katonák
fogmaradványaiból analizált Rickettsia prowazakii. A katonák majd
egyharmadánál azonosítottak valamilyen kórokozót, melyet a tetvek vagy a
bolhák terjeszthettek, így Raoult megállapítása szerint bizonyosra
vehető, hogy tulajdonképpen a kórokozókat terjesztő kis állatsereg
okozta Napóleon vesztét.

Tífusz, láz a
hadszíntereken

Orvostörténészek és hadtörténészek egybehangzó
véleménye szerint háborúk idején gyakran nem is maga a harci cselekmény
szedi a legtöbb áldozatot, hanem a rossz egészségügyi körülmények között
kitörő fertőzések és kórok. A különféle lázak, hasmenések és
végtagfájdalmak általában végzetesnek bizonyultak a hadszíntéren, de a
katonák belső szerveit sem kímélték a betegségek.

A most felfedezett kórokozók egyébként az eddigi
ismeretek szerint az első világháború során szedték legtöbb áldozatukat,
ám a mostani kutatás eredményeit figyelembe véve könnyen lehet, hogy
már jóval korábban is nagy veszteségeket okozott a különféle
hadseregekben.

Napóleon hatalmas
seregéből egyébként hozzávetőleg 20 ezer katona élte túl az orosz
hadjáratot. A bolhák és tetvek serege okozta támadás így nagyban
hozzájárult Napóleon végső bukásához, és a régi rend szerint
helyreállított Európa továbbéléséhez.