Nyílt
nemzetközi tervpályázatot írt ki a Miniszterelnöki Hivatal az 1956-os
magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára készülő új központi
emlékmű megtervezésére.
(Forrás: Múlt-kor)

Az emlékmű számára a városligeti Regnum Marianum
emlékkereszt és a 2002-ben a Lenin-szobor helyén fölállított Időkerék
közötti területet jelölték ki, ahol 1951-1956-ig Sztálin szobra
állt. 

A helyszín „…úgyszólván minden előnnyel rendelkezik.
Munkáskerületben fekszik, ahol hétköznap és ünnepnapokon is a dolgozók
tízezrei fordulnak meg. A terület ünnepségek alkalmával több százezer
ember befogadására alkalmas, jó felvonulási utakkal rendelkezik[…] A
tér nagysága ellenére olyan, hogy egy kb. 10 m magas szobor igen jól
betölti.” – írták az egykori Gorkij (ma Városligeti) fasor torkolatával
szemben felállított, majd 1956. október 23-án lángvágóval ledöntött és a
Blaha Lujza térig vonszolt Sztálin-szobor tervpályázatában.

A pályáztatást követő diktatórikus
döntés után néhány hónapon belül lebontották a városligeti villamos
végállomást, a Regnum Marianum templomot és a Városligeti Színházat. Az
elkészült 65 mázsás Sztálin bronzszoborba beolvasztottak az 1945 után
eltávolított Tisza István, Andrássy Gyula, Darányi Ignác köztéri
szobrának anyagát.

A munkálatok 9,45
millió forintba kerültek, ami akkor 1150 ember egy évi teljes
átlagjövedelmének felelt meg. A mostani nemzetközinek szánt tervpályázat
összeállításában az 1956-os Emlékévet előkészítő Emlékbizottság, az
’56-os forradalmárokat, valamint az 1945-1956 közötti politikai
üldözötteket képviselő Társadalmi Bizottság véleményét is figyelembe
vették. Az emlékmű számára a városligeti Regnum Marianum emlékkereszt és
a 2002-ben a Lenin-szobor helyén fölállított Időkerék közötti területet
jelölték ki, ahol 1951-1956-ig Sztálin szobra állt.

A Miniszterelnöki Hivatal a pályázóktól elvárja, hogy
az új központi emlékmű „megtestesítse a magyar nép évszázados, nemzeti
függetlenség iránti vágyát, azt a hagyományt, melynek keretében
helyezhető el az ’56-os forradalom és szabadságharc (…) Fontos, hogy
az Emlékmű a szabadságharc hősies és felemelő napjainak méltó
megemlékezési helye legyen. (…) Az Emlékműnek arra az üzenetre lenne
érdemes felhívnia a figyelmet, hogy a magyar emberek szabadság utáni
vágya teljesedett be, a szabadságra, emberséges életre vágyó nemzet
tömörült egységbe. Ez a szabadságmozgalom a kelet-európai szabadságvágy
legerőteljesebb kitörése volt, amelynek világtörténelmi jelentősége
abban rejlik, hogy a forradalom és annak következményei nagyban
hozzájárultak a Szovjetunió és a szovjet típusú rendszerek bukásához.” –
olvasható a kiírásban.

A
tervpályázat zsűrijében a művészet végét megjövendölő Hans Belting
művészettudós mellett Boros Géza művészettörténész, Csíkvári Péter
szobrász, Fabényi Júlia, a Műcsarnok igazgatója, Ferencz István építész,
Szöllőssy Enikő szobrász, Hans Hollein építész-designer, Körösényi
Tamás a Képzőművészeti Egyetem docense, Lázár Antal a Budapesti Műszaki
és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar dékánja, Schiffer János
főpolgármester-helyettes, valamint a bírálóbizottság elnökeként Zsigmond
Attila, a Budapest Galéria igazgatója vesz részt.

A zsűri a pályázók díjazásra összesen 18 millió
forintot fordíthat. A műalkotás teljes bekerülési költsége nem
haladhatja meg, a bruttó 650.000.000,- Ft-ot. A pályázatokat 2005.
június 2-ig várják. A térítésmentesen átvehető tervpályázati
dokumentációban történeti összefoglalás archív fotómelléklettel, a
helyszínt részletesen ismertető tanulmány, helyszínrajzok, geodéziai és
kertészeti állapotfelmérés, helyszíni fotók
találhatók.

Az elbírálásnál
figyelembe veszik, hogy az új emlékmű mennyire fejezi ki a
szabadságeszményt, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc
eszmeiségét, nemzeti és világtörténelmi jelentőségét; milyen mértékben
városképet meghatározó elem; mennyiben alkalmas egyéni és ünnepélyes
közösségi megemlékezések megtartására.

A történész szakmát a zsűri által felkért szakértői
csoportban Rainer M. János, az ’56-os Intézet igazgatója és Szerencsés
Károly képviseli. A további szakértők között Fónay Jenő, a Politikai
Foglyok Országos Szövetségénak alapító elnöke, Jánosy Katalin, Nagy Imre
unokája, Jovánovics György a Magyar Képzőművészeti Egyetem docense és a
301-es parcella emlékművének alkotója, Kocsis László, a Fővárosi
Kertészeti Kft. vezérigazgatója, Okrutay Miklós a Kulturális
Örökségvédelmi Hivatal műemléki szakmai igazgatóhelyettese
szerepel.