Az irodalomkönyvek gyerek-, nyelv- és 21.század ellenesek és megúszásra játszanak, a történelemkönyvek pedig zanzásított verziók és nincs bennük kevesebb tananyag, csupán kevesebb oldalba sűrítették az eddigit – a szaktanárok szerint vannak gondok az új tankönyvekkel.

„Már az előző, 2012-es Nat alapján készültek is rettenetesek voltak, de ezek egyenesen gyerek-, nyelv- és 21.század ellenesek” – fogalmazott az 5. és 9. évfolyamos magyar nyelv- és irodalomkönyvekről Schiller Mariann, a Magyartanárok Egyesületének választmányi tagja a hvg.hu-nak. A szaktanár szerint cseppet sem modern és lapos az új tankönyvfelhozatal, a hosszú és unalmas szövegek mellett pedig semmi olyan nem található bennük, ami megmozgatá a diákokat.

Schiller Mariann szerint a könyvek „megúszásra játszanak”, és jól érezhetően egyetlen elvárásnak tesznek eleget: hogy megfeleljenek a hazafiasabbra szabott alaptantervnek.

Szerkesztési és módszertani hibák is akadnak az új tankönyvekben. A magyartanár kiemelte, van olyan kötet, amiben előbb olvashatók a művek elemzései, és csak utána maga a szövegek, az egyes leckéket pedig mindig egy-egy oldalpárba kényszerítik, amitől az egyik – hogy ne legyen üres fél oldal – túl terjengős, a másik pedig szinte túlságosan tömény, zsúfolt.

Az egyik legsajnálatosabb a szakértő szerint, hogy a könyvekben semmi nyoma annak, hogy az irodalom élő, nem pedig egy lezárt dolog, nincsenek benne, friss, mai szerzők, idézetek. Az is problémás, hogy a beigért tananyagcsökkenéssel összecsengésben a könyvek valóban vékonyabbak lettek, de az oldalszám csökkenés a magyartanárok szerint nem jár együtt valódi tananyagcsökkenéssel, csupán kevesebb választási lehetőségük lesz.

A töri is elbukott

Ahogy tegnap már megírtuk, a Történelemtanárok Egylete hosszú elemzésbe szedte össze a problémákat az új történelemkönyvekkel kapcsolatban. A hvg.hu-nak nyilatkozó tanárok is hasonló véleménnyel vannak a NAT-os tankönyvekről. A sűrítés és zanzásítás azt eredményezte, hogy például két óra alatt kell megtanítani az egész görög vagy római politika történetét – mondta egyikük az oldalnak. Persze, ami ennél is nagyobb baj az, hogy a „a könyvek számos ponton gyakorlatilag történelmet hamisítanak”.

Sok esetben a könyvek ugyanis mítoszokat, legendákat használnak elsődleges, történelmileg hiteles forrásnak, vagy vitatható elméleteket használnak tényként, miközben fontos, elfogadott tényeget meg sem említenek.

Forrás