Az
egyiptomi piramisépítők már ismerték és alkalmazták a betont – állítják
francia és amerikai kutatók.
(Forrás: MTI)

A kutatás szerint, amelyről a „Science et Vie” című
francia tudományos folyóiratban közölt publikáció alapján a londoni The
Times számol be, a betontömböket az építmények felsőbb szintjein
építették be.

A mesterséges
építőanyagok használatának teóriájával még az 1970-es évek végén Joseph
Davidovits francia kémikus állt elő, ám az egyiptológusok mereven
elutasították elméletét. Koncepciójának ellenőrzését Gilles Hug
professzor, a francia űrkutatási hivatal (ONERA) szakértője, valamint
Michel Barsoum, a Philadelphiai Drexel Egyetem tudósa vállalta, akik a
gízai piramisok mészkőtömbjeinek kristályszerkezetét vizsgálták.

Röntgensugarak, elektronmikroszkóp
és plazmaégő révén olyan gyors vegyi reakció nyomára bukkantak, amely
megakadályozta a természetes kristályosodási folyamatot. A természetes
kövek esetében egy ilyen jelenség elképzelhetetlen, viszont alátámasztja
a mesterségesen gyártott mészkőtömbök elméletét. A tömbök mesterséges
voltát az is bizonyítja, hogy az alsó részük tömör, viszont felül
porózusak – hasonló volt az első cementblokkok struktúrája
is.

A kutatók szerint az ókori
egyiptomiak mészkőoldatot alkalmaztak, amelyet mésszel, hamuval és sóval
elegyítettek. Joseph Davidovits egyébként maga is kipróbálta az ókori
egyiptomiak feltételezett receptjét, és tíz nap alatt elkészített és
kiszárított egy nagy tömböt.

Davidovits, Hug és Barsoum elméletének ellenzői viszont
azt állítják, hogy a betonkészítéshez az ókori egyiptomiaknak óriási
mennyiségű krétára és szénre lett volna szükségük. Ráadásul arra sincs
semmilyen bizonyíték, hogy használtak volna öntőformákat a mesterséges
kőtömbök elkészítésekhez. Meggyőződésük szerint a gízai piramisok építői
mindössze egyszerű mechanikai emelőszerkezetekkel és kiapadhatatlan
emberi erőforrással rendelkeztek.