Igazi,
hamisítatlan múltidézésre vállalkozott a budapesti Zápor Általános
Iskola és Gimnázium: pazar díszleteivel, sokszínű, ötletes megoldásaival
valóságos ötvenes éveket teremtett az ötvenhatos forradalom emlékére,
megoldásaikat bármelyik múzeum megirigyelhetné. (Forrás:
Kultúra.hu)

Nem gondoltam volna,
hogy egyszer még visszakívánkozom az iskolapadba, de a budapesti Zápor
Általános Iskolának és Gimnáziumnak az ötvenhatos forradalom és
szabadságharc emlékére rendezett ünnepélyes csapatgyűlése olyan bájosan
és profi módon idézte meg a szocializmus korát, hogy ez a gondolat is
megfordult a fejemben. Bár az iskola épületéből hangos énekszó harsogja
az úttörő-indulókat, rövidesen kiderül, hogy nem a tanulók, hanem az
üres – hatalmas népköztársaság-címerrel díszített – tornateremben
felállított hangszórók a tettesek. Az épület földszintjén az egyik falon
régi, virágokkal megtűzdelt hosszúkabátok, rajtuk a hősi halált haltak
névsorával, mellette a szülők által összegyűjtött, ötvenes évekbeli
tárgyakból rögtönzött kiállítás látható: kitűzők, „Előre”-feliratú övek,
a Néphadseregek Nemzetközi Versenyének 1951-es kitüntetése, illetve a
Magyar Vadász című lap 1957-es száma, borítóján tucatnyi kiterített
nyúllal, benne a hírrel: „Befejeződött a vadgazdálkodási tanfolyam
Nagykanizsán”. Egy megsárgult füzetben esetlen, gyermeki kézírással „A
pajtás-család szabályai”. „A pajtás hazáját és népét szereti, mindig
őszinte és becsületes, tiszta és rendes”. Az ehhez hasonló kincsek
mellett tulajdonképpen maga a rendezvény is aranyat ér, hiszen nem egy
hosszú, unalmas ünnepséggel, hanem valódi időutazással, az ötvenes évek
kézzel fogható élménnyé alakításával von be kicsiket és
nagyokat.

A kilencedikesek vállalták
magukra a kalauz szerepét: korabeli ruhákban, hosszúkabátban-sapkában,
pöttyös otthonkában terelik a kicsiket egyik helyszínről a másikra,
mindenhol elmesélve a legfontosabb részleteket. Juhász Ildikó, az
iskolát üzemeltető Nessa Pedagógiai és Szociális Alapítvány alapítója,
az intézmény fenntartója elmondta: a tanárok a nap elején, az osztályok
előtt kötötték fel az úttörőnyakkendőt, jelezve, hogy visszahelyezkedtek
az ötvenes évekbe. Hozzátette: az egyik legfontosabb dolog, hogy a
diákok is aktívan részt vettek az előkészítésben, és ők mesélnek a
kisebbeknek az egyes helyszíneken. „Mi a kompetenciaalapú oktatásban
hiszünk, mi magunk is műhelyfoglalkozásokon képezzük magunkat. Egy ilyen
projekttel interaktívvá tud válni egy ünnepség, a gyerek személyesen
éli át az eseményeket” – mondta.

Az
ünnepen az egyik legfontosabb szempont az egyén felelősségének
tudatosítása a történelemben. A szinte felsorolhatatlan mennyiségű
információ és szempont közül mindenképp kiemelendő a saját Vörös Csillag
mozi, ahol a gyerekek többek közt az Állami Áruház és a 6:3 című
filmekbe pillanthatnak be, a majális-szekció pedig pokrócok és lufik
mellett zsíros kenyérrel örvendezteti meg az ifjúságot. Az iskola
pincéjében kialakított börtön ugyan mécsesekkel van kirakva, de valóban
az egykori dohos pincebörtönök hangulatát idézi, falán ötvenhatos rabok
és kivégzettek fotóival. Ide csak a nagyobbakat hozzák le.
A
napot kórustalálkozó és ünnepség zárja. Az izgalmakkal és szívfacsaró
megoldásokkal teli, olykor a komolyabb kiállítások megoldásait is
felülmúló ünnepség példa lehetne minden oktatási intézmény számára
azzal, hogy nem elkülöníti, hanem – amennyire lehet – az akkor zajlott
tragikus események részesévé teszi a gyerekeket.