Alfons
Mucha, a szecesszió cseh mestere. A Szépművészeti Múzeum kiállítása.
2009. március 21 – 2009. június 7.

2009-ben a Cseh
Köztársaság tölti be az Európai Unió elnöki tisztét, és ehhez
kapcsolódóan az EU tagországok több fontos kulturális eseménynek adnak
helyszínt. Az egyik legjelentősebb közülük a Szépművészeti Múzeumban
Alfons Mucha életművének legkiválóbb darabjaiból megrendezésre kerülő
kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivál idején. A Marta Sylvestrová
(Morva Galéria, Brno) és Petr ©tembera (Iparművészeti Múzeum, Prága)
kurátorok által összeállított kiállítás a művész párizsi, amerikai és
cseh korszakának legszebb plakátjait, festményeit, rajzait és fényképeit
mutatja be, és azt az inspirációs és kreatív lehetőséget tárja fel,
amelyet a női ábrázolások nyújtottak Mucha számára.


Mucha plakátműveivel aratta első sikereit az 1890-es
évek közepén, és ez a műfaj hozta meg számára később a világhírnevet.
Plakátjainak, reklámkiadványainak többségét a Champenois nyomda
állította elő, itt készült valamennyi Sarah Bernhardt-plakátja. Sarah
Bernhardt az egyik legnagyobb rajongással körülvett párizsi híresség
volt a 19. század második felében és a 20. század elején. Sokan őt
tekintik a valaha színpadra lépett legjobb színésznőnek. Az 1895-1901
közötti években Mucha tervezte plakátjainak a többségét. Már az első
ezek közül (Gismonda) óriási visszhangot keltett. Mucha a bizánci
ikonokra emlékeztető módon idézte meg Sarah Bernhardt alakját. Azt
próbálta elérni, hogy a néző ne egy színdarab jelenetével szembesüljön,
hanem teljes élményt, egy általános hatást lásson, halljon és érezzen.
Ez a hatás éppúgy állandó jellemvonása Mucha valamennyi Sarah
Bernhardtról készül plakátjának, mint a pompás kosztüm, az ékszerek, a
hajviselet, a test- és fejtartás, a sugárzó szemek. Mucha csaknem
valamennyi plakátjának a középpontjában egy nőalak áll. A
Bernhardt-plakátok és a többi általa készített reklámkiadvány fiatal,
vonzó, kicsattanó, vidám és nyíltan érzéki nőket ábrázolnak hosszú
aranyló hajjal, közvetlen asszociációkkal az adott termékkel
kapcsolatban.

Mucha életművén belül különleges
helyet foglalnak el a pasztell- és szénrajzok. Ezek az 1898 és 1903
között Párizsban készült rajzok önálló műtárgycsoportot alkotnak. Saját
személyes érzéseit közvetítik, és egy olyan művész „sötét” oldalát
világítják meg, aki a nemzetközi hírnév és siker csúcsára jutott.


1904. február végén Mucha az Egyesült Államokba
hajózott. Ez volt a kezdete amerikai korszakának, amely 1910-ig tartott,
amikor családjával visszaköltözött Csehországba. Az amerikai
kontinensre való megérkezésekor Muchát az Art Nouveau vezető
képviselőjeként üdvözölték. Ezt a stílust az Egyesült Államokban épp az ő
színházi plakátjai tették híressé, amelyek Sarah Bernhardt amerikai
turnéinak csináltak hírverést. Egy sor fiatal amerikai művész tanult
korábban Mucha párizsi műtermében, akik ugyancsak szeretettel és büszkén
fogadták mesterüket. Mucha a New York-i felsőbb körök hölgyeinek a
portréit kezdte festeni. Ezekből az olajképekből azonban hiányzott
pasztell portréinak közvetlensége és elevensége, ami elhamvadt a hosszú
festési procedúra alatt.

Alfons Mucha 1897-ből
származó plakátjain és festményein tűntek fel először szláv
karakterjegyeket viselő nőalakok. Párizsban rendezett második egyéni
kiállítása plakátjának az elkészítéséhez Mucha egy jellegzetesen szláv
vonásokat viselő leányt, valamint morva százszorszépkoszorút választott.
Ezt azután számos hasonló nőábrázolás követte. A szláv vonású nők
kulcsszerepet kaptak Muchának azokon a plakáttervein, amelyeket később a
szülőhazájából érkező megbízásokra készített. Mucha a leánytípust a
cseh és morva vidék buzgó vallásosságának rendelte alá, anélkül azonban,
hogy falusi „leányainak” természetes bája elveszne. Mucha amerikai
tartózkodása idején kapott megbízást a Slavia biztosító társaság
jelképének megtervezésére. A fehér ünnepi köntöst viselő nőalak a művész
számára a pravoszláv eszmék megtestesítőjévé vált, és inspirálóan
hatott a régóta dédelgetett álom, a Szláv eposz című, messianisztikus
képciklus megvalósításához. A valaha historizáló színpadi díszletek
világából előlépő Alfons Mucha szemei előtt idős korában ismét a
nagyszabású, teátrális élőképek lebegtek. A Szláv eposz a mai napig a
cseh történelmi festészet legimpozánsabb képsorozata.