Viszonylag pontos információkkal rendelkezett a NATO a román és a magyar szocialista rendszer működéséről az 1956-os magyarországi forradalmat követő mintegy két évtizedben – derült ki Novák Csaba Zoltán és Fodor János romániai magyar történészeknek a brüsszeli Balassi Intézetben tartott szerda esti előadásából. (MTI)

A két fiatal történész Sógor Csabának, az RMDSZ egyik európai parlamenti képviselőjének meghívására tartott előadást. Novák Csaba Zoltán a román és a magyar rendszer, a Nicolae Ceausescu és a Kádár János irányította diktatúra közötti különbségeket vázolta fel a belpolitika, a külpolitika és a gazdaság tekintetében, míg Fodor János a NATO titkosítás alól feloldott, eredeti dokumentumait tanulmányozta az 1958 és 1979 közötti korszakról a katonai szervezet brüsszeli főhadiszállásán, s kutatásának eredményeiről számolt be.

Novák prezentációjából az derült ki, hogy bár Magyarország és Románia egy blokkhoz, a szovjet szocialista szatellitországok táborához tartozott, mind a belpolitikában, mind a külpolitikában, mind a gazdaságpolitikában gyakorlatilag ellentétes folyamatok zajlottak a két országban ebben az időszakban. Fodor arról számolt be, hogy nagyjából 1000 oldalnyi dokumentumot talált a NATO iratai között Magyarországról és Romániáról. Kádár János rendszerét az észak-atlanti szövetség brüsszeli központjában politikailag stabilnak, hatalmát pedig szilárdnak tartották. Folyamatosan követték a hatvanas évek második felében kezdődő gazdasági reformkísérleteket, és úgy értékelték, hogy Magyarországon hosszú távon fokozatos liberalizáció lehetséges a rendszer keretein belül.

A NATO-jelentések közül Fodor kettőből szó szerint is idézett. Ezek szerint Magyarország „hűséges a szovjet tendenciákhoz”, sok esetben Moszkva szócsövének tekintették Budapestet, a másikban pedig azt írták, hogy Magyarország azért vett részt az 1968-as Csehszlovákia elleni invázióban, hogy lehetőséget kapjon a gazdasági reformok folytatására.

Politikai értelemben Magyarországot liberálisabb országnak tartották Brüsszelben Romániánál, amelynek ellenzéki mozgalmait sokkal gyengébbnek értékelték bármelyik környező ország ellenzékénél. Katonai értelemben Magyarország „szekunder jellegű frontállam” volt a NATO-számára. Arra számítottak, hogy a Varsói Szerződés támadása esetén Magyarország Jugoszlávia megszállásában és egy észak-olaszországi invázióban vehet részt. Romániát viszont annak dacára katonailag relatíve gyengének tartották, hogy Bukarest rendelkezett az egyik legnagyobb hadsereggel. A NATO szerint ugyanis Románia „nem állt készen a hadiállapotra”, és a hadseregnek komoly nehézségei lettek volna feladatai ellátásában háború esetén.

A NATO azzal az eshetőséggel is számolt, hogy ha Romániában netán meggyengülne a párt hatalma, akkor a Szovjetunió katonailag megszállhatja az országot, vagy a különutas Ceausescut egy szovjetbarát vezetőre cserélhetik, de végül egyik sem következett be. Külön kitért Fodor arra is, hogy a NATO dokumentumaiból kiderült az is, hogy Románia ebben az időszakban rendelkezett vegyi fegyverek előállításához szükséges képességekkel, és feltehetőleg voltak is vegyi fegyverei.