Egy új
elmélet szerint a neandervölgyi ember nem primitív ősember volt, hanem
olyan kifinomult érzékekkel és hallással rendelkező lény, aki igen
gyakran énekbe foglalta mondanivalóját.
(Forrás: National
Georaphic)

A teória szerint a
neandervölgyieknek viszonylag erős, ám magas és kifejezetten nőies
hangjuk volt, mellyel sokszor elvont dolgokat fogalmaztak meg. Tudósok
az utóbbi időben kétségkívül komoly eredményeket értek el annak
kimutatásában, hogy az emberi nyelv kialakulásának feltehető kezdeteit
megállapítsák. A tavalyi évben többek között az Ignatio Martinez vezette
spanyol kutatócsoport a neandervölgyivel egyidős spanyol leletek és
különböző fizikai modellek segítségével azt állapította meg, hogy a
különféle majomfajtáktól eltérően az emberfélék már kb. 350 ezer évvel
ezelőtt is igen kifinomult hallószervekkel rendelkeztek.

Ez azt jelentette, hogy a neandervölgyiek hangjelzések révén
képesek voltak igen bonyolult tudattartalmakat is a másik tudtára
juttani, ami tulajdonképpen egy ősi és igen fejlett nyelv meglétét
tételezné fel. Egy brit kutató legújabb kutatásai alapján már egyenesen
azt feltételezi, hogy a neandervölgyi hangja erőteljes, magas és nőies
volt.

A University College London
professzora a gége alapos tanulmányozását követően arra a
következtetésre jutott, hogy a neandervölgyi kifejezetten muzikális
lélek lehetett. Stephen Mithen szerint nem egy majommódra makogó és
üvöltöző, durva és értetlen lény volt a neandervölgyi, hanem olyan
érzékeny emberfajta, amelyik éneklés, dúdolás és igen bonyolult
hanglejtések révén közölte a másikkal mondanivalóját.

Dallamosnak mondható nyelvrendszerének segítségével
Mithen szerint „igen komlex gondolatok továbbadására is képes volt, sőt
az sem zárható ki, hogy bizonyos spirituális beállítottságát is
közösségivé tudta tenni a hanglejtések változatossága révén. Az
anatómiai vizsgálatok arra utalnak, hogy a hangszínnek és a
hangmagasságnak, valamint a dallamos dúdolásnak és éneklésnek igen
komoly szerepe volt a kommunikációban” – nyilatkozta Mithen a
SpiegelOnline-nak.

Mithen, aki a
következő féléveben előadást tart mostani vizsgálódásaiból a University
College London-ban, nyáron egy könyvet kíván megjelentetni a témában, Az
éneklő neandervölgyi címmel. Hogy a neandervölgyi kifejezetten
muzikális lehetett, arra azonban egyéb, nemrégiben magtalált leletek is
utalnak.

December közepén a
tübingeni egyetem kutatói is roppant értékes leletre bukknatak a
Sváb-Alb hegységrendszer egyik barlangjában: egy olyan mammutagyarból
készült furulyát találtak meg, mely a feltételezések szerint legalább 35
ezer éves. Ha ez igaz, úgy egyáltalán nem kizárható, hogy a
neandervölgyi ősember nemcsak kiváló zenei érzékkel bírt, hanem
hangszereket is gyártott.

Korábban
már találtak hasonló korú csontból készült furulyákat, ám azok
díszessége és megmunkáltsága jócskán elmaradt a december közepén
megtalált hatalmas furulyáétól. Kutatók arra is rámutattak, hogy a három
megtalált furulya nemcsak a zenélés komplikált műveletének
elsajátítására utal, hanem arra is, hogy a furulyák készítői a
használati tárgy funkcionális jellege mellett nagy hangsúly fektettek a
finom megmunkálásra is. A hasznosság mellett így már a
neandervölgyieknél megjelent a szépérzék, melyben sokan a művészetek
csíráit vélik felfedezni.

„A kultúra
és a művészet kezdeteit 35 ezer évvel ezelőtt kell keresnünk” –
nyilatkozta szintén a SpiegelOnline-nak Nicholas Conrad, a tübingeni
kutatócsoport vezetője. Az archeológus is felhívta a figyelmet arra,
hogy az igen keménynek számító mammutagyar helyett másféle agyarat is
választhatott volna a hangszer készítője, ám minden valószínűség szerint
tudatosan tartott ki a nagyértékű csont mellett.

„Olyan ez mintha egy Toyotát és egy Rolls Royce-t
állítanánk egymás mellé” – mondta Conrad. A furulya elkészítőjének előbb
félbe kellett vágnia a hatalmas csontot, kivájnia azt, majd pedig
aprólékos munkával tökéletes módon újból összeragasztania. Mindez igen
bonyolult és precíz munkát követelt egy olyan korban, amikor senki nem
ismerte még a modern fúrógépek elődjeit sem.

A magaskultúra gyökereit úgy tűnik tehát megtalálták, a
kérdés ezután csak az, hogy valóban a ma élő ember elődei találták-e
fel mindezeket, hiszen sokan vitatják, hogy a mai ember elődje között
lenne a neandervölgyi is. Szerintük ugyanis a neandervölgyi ősmeber csak
egy olyan mellékágát képezi az evolúciónak, mely kb. 130 ezer évvel
ezelőtt jelent meg, majd pedig kb. 35 ezer évvel ezelőtt halt ki
Európában. A kihalás okai között említik, hogy a mai emberek valódi
elődei Afrikából és délkelet felől érkezve elárasztották Európát, majd
pedig egyszerűen gyorsabb szaporulata és hosszabb élettartama miatt
kiszorította a neandervölgyi ősmebert, amely így 35 ezer évvel ezelőtt
teljesen ki is halt.