Minószi
falfestményeken több, mint ezer évvel korábban megjelentek azok a
geometriai alakzatok, melyeket a köztudatban Arkhimédesznek
tulajdonítunk.
(Forrás: SG)

A
festmények matematikai jegyei azt sugallják, hogy a késő bronzkori
Minósz i.e. 1650 környékén sokkal előbbre járt a geometria ismeretében,
mint azt eddig bárki feltételezte volna, állapította meg az Athéni
Nemzeti Műszaki Egyetem kutató csoportja. A festményekre a jelenlegi
Santorini, akkor Théra szigetén, az egykori minószi város, Akrotiri
egyik épületének ásatása és restaurálása közben bukkantak rá. A városra
egy vulkán kitörés mért végzetes csapást i.e. 1650 körül, viszont a
vastag hamuréteg számos épületet és műtárgyat
konzervált.

Eddig 10 épületet tártak
fel, köztük egy szokatlanul nagy alapterületűt, ami az ősi rakpart
közelében állt egykoron. Méretéből és terjedelmes falfestményeiből
ítélve a Xeste 3 névre keresztelt építmény valamilyen középület
lehetett, például egy templom, vagy valamilyen rituális ünnepségeknek
otthont adó csarnok.

A festmények
legszembetűnőbb jegyeit spirálok egy sorozata adja, melyek mindegyike
megközelítőleg 32 centiméter átmérőjű és pöttyökkel díszített. A kutató
csapat vezetője, Constantin Papaodysseus, számítógép tudós
bebizonyította, hogy ezek az alakzatok szinte tökéletes arkhimédeszi
spirálok.

Sok spirális alakzat
fordul elő a természetben is, gondoljunk csak a csigaházra, Arkhimédesz
spirálja azonban egyikre sem hasonlít. Két egymást követő íve közötti
távolság állandó, azaz egy állandó szélességű csigavonalról van szó, ami
a kutatók szerint nem létezik a természetben. Papaodysseus szerint ez a
legkorábbi fejlett geometriai alakzat, amivel eddig találkoztak, a
következő ismert alakzat nem kevesebb, mint 1300 évvel később bukkant
fel.

 Mivel azokból az
időkből nincsenek ismert írásos emlékek, ezért a kutatók nem tudják,
mennyire lehetett tudatos a geometria alkalmazása a minószi művészek
munkájában. Elvileg a legrosszabb esetben is legalább kísérletezniük
kellett a geometriai eszközökkel ahhoz, hogy megalkossák ezeket a
festményeket. A spirálokat már évekkel ezelőtt észlelték a területen
dolgozó régészek, azonban eddig mindenki úgy vélte, hogy azok szabad
kézzel készültek. Papaodysseus elemzései azonban azt bizonyítják, hogy
az ívek túl pontosak ehhez, általában legfeljebb egyharmad milliméterrel
térnek el az egyszerű, ám annál szigorúbb matematikai
formulától.

Papodysseus szerint
sablonokkal érhették el ezt a pontosságot, melyek az elemzések szerint a
könnyebb szállíthatóság és a festmények felvitele érdekében hat részre
voltak darabolva, a kérdés csupán az, hogyan készültek maguk a sablonok.