Ha hiszik, ha nem, előfordult, hogy egy királyi lakomán is éhen maradt valaki. (Forrás: Rádió.hu)

Egy koronázási lakomán 1867-ben maga az anyakirályné maradt éhes, és panaszkodott is emiatt később. Ez egy tanulmányból derül ki, amely nem olyan nagyon régen jelent meg a Századok című történelmi folyóiratban, szerzője Pálffy Géza történész. A tanulmány címe: Koronázási lakomák a 15-17. századi Magyarországon.

Ez egy annyira érdekes téma, és olyan különleges kutatási terület, hogy azt hiszem, nemcsak a laikusokat érinti. Amennyire tudom, a szakma is nagy-nagy csodálkozással, érdeklődéssel és elismeréssel fogadta ezt a kutatást, amelynek a végterméke ez a tanulmány.

– A Habsburg Történeti Intézet együttműködött a Századok című folyóirattal, amelyet 1867-ben, még a kiegyezés évében alapított a Magyar Történelmi Társulat. És az itt dolgozó szakemberek, illetve a Habsburg Történeti Intézetben ösztöndíjat élvező magyar és külföldi ösztöndíjasok számára megvan a lehetőség, hogy kutatási eredményeiket a Századok mindenkori 5. számában közzétehessék. Ami magát a témát illeti, a koronázási lakomákat, valóban számomra is egy új világ felfedezését jelentette. Magyarországon ugyanis a koronázások története az egyik legfontosabb kutatandó témák közé tartozik, azonban mind a mai napig óriási hiányosságok vannak ezen a területen. Azt is mondhatnám, hogy egy új világ, egy egészen új környezet elevenedett meg számomra. Felfedeztem a magyar történelemnek egy különleges virtuális aspektusát.

– Hogyan kezdett ezzel a témával foglalkozni? Ezt általában az ember megkérdezi, de főleg olyankor, amikor valami módon rendkívüli, vagy különleges a téma.

– Azt hiszem, hogy nincs történész, akit ne érdekelne a koronázás története, hiszen a magyar királyság történetének mind a középkorban, mind az újkorban a legfontosabb ceremoniális, a legfontosabb reprezentatív eseményeiről van szó. Az ötletet az adta, hogy utánanézzek a témának, hogy egyik barátom megtalált egy ülésrendet. Ez ahhoz az alkalomhoz köthető, amikor I. Ferdinándot 1527. november 3-án Magyarország királyává koronázták. Ez adta az ötletet, de amikor kiderült, hogy nincs a témáról semmi, egy kissé elkeseredtem. Hiszen a magyar történelemnek tényleg nagyon fontos eseményeiről van szó. Hangsúlyozni kell, hogy a koronázás egy világi, és egy egyházi részből állt. Az egyházi részt ismerjük jobban, hogy hogyan kell az egyházi szertartás szerint megkoronázni az uralkodót, illetve a feleségét. De van az uralkodói koronázásoknak egy világi része is. Ez a késő középkorban alakult ki, amikor az uralkodó – úgy mondták ezt a korban -, szentölt vitézeket avatott fel, majd igazságot szolgáltatott, természetesen jelképesen. Utána pedig az ország négy égtája felé vágott, jelképezve azt, hogy a mindenkori uralkodó az ellenség támadásaival szemben, bárhonnan érkezik is, köteles megvédeni az országot. És a legutolsó eseménye az egész koronázási szertartásnak, tehát a templomtól egészen a világi szertartás végéig, maga a lakoma volt, amikor az uralkodó ünnepélyesen étkezett a magyar politikai elittel, és vendégül látta a teljes országgyűlést is. Ez így van már a középkorban és egészen 1916-ig. De hozzátehetem rögtön, hogy nemcsak az országgyűlést, hanem a népet is vendégül látta, tehát egy nagy néplakoma is következett ilyenkor. Még az első világháború alatt, 1916 legvégén is tartottak egy ilyen szerény néplakomát. Tehát, ez a forrás, Ferdinánd 1527. november eleji koronázási lakomájának ülésrendje adta az ötletet, hogy ez egy fontos téma, nézzünk utána, és ebből született meg ez a tanulmány.

– Most már az is érdekes, hogy honnan került elő ez az ülésrend? Ugye, ez is sokat elárul arról, hogy milyen nehéz lehetett felderíteni, egyáltalán mikor, milyen koronázásokkor mi történt?

– Ez Bajorországból került elő, hiszen a bajor követ is itt volt, illetve a különböző követek állandóan jelentést tettek. Ezt úgy kellene elképzelni, mint például ma, ha beiktatnak egy miniszterelnököt, vagy egy fontosabb országgyűlési törvénycikkelyt megszavaznak, akkor a parlamentben ott ülnek a diplomaták. Ezek a diplomaták mindig jelentést tesznek ilyen jelentős eseményekről. Ez már abban az időben is így volt. Tehát rengeteg olyan külföldi, spanyol, római, német birodalmi, cseh levéltár is van, amit még nem ismerünk, amely a magyar koronázások és a magyar királyság történetéhez teljesen új forrásokat hozhat.