Az
évforduló alkalmából a rend vezetése 2008-at Pálos évnek nyilvánította.
Ennek emlékére a rend történetét és szigorú előírásokkal szabályozott
hétköznapjait idézzük fel. (Forrás: Múlt-kor)

A rend alapítása

Az
anachoréta görög eredetű szó, jelentése: aki kivonul a pusztába.
Remetéskedni annyit jelent, mint eltávolodni, minél messzebb kerülni a
világi élet zajától, forgatagától. Nem számít a helyszín: lehet sivatagi
pusztaság, vagy egy kis hegyi barlang, a lényeg a csend és az elmélyült
gondolkodásra alkalmas nyugalom megléte.

A fenti környezeti „követelményeknek” eleget téve,
Remete Szent Pál az egyiptomi Théba sivatagát választotta remetéskedése
színhelyéül. Életét Szent Antaltól ismerjük, aki személyes jó
barátjaként időnként enyhítette Pál önként vállalt magányát. A hagyomány
megőrizte azt a legendába illő jelenetet, amint Antal egyik
látogatásakor rátalál a 105 éves remetére, akinek holttestét oroszlánok
védték a vadállatok támadásai elől, s akinek hűsítő árnyékot egy pálma
hatalmas levelei biztosítottak. (Az oroszlán és a pálmalevél – a Pált
kenyérrel naponta ellátó hollóval együtt – azóta is a pálos rend
címerének szimbólumai.) Szent Antal lejegyzéseit, s ezáltal Pál életét a
Szent Jeromos által a IV. század végén megfogalmazott latin nyelvű
átirat tette széles körben ismertté.

Magyarországon Boldog Özséb 13. századi rendalapítási törekvése
eredményezte, hogy Szent Pál neve nem merült feledésbe. Özséb
és a rendtársak életét tudományos kutatómunkával megörökítő, egyik
legkorábbi magyar nyelvű munkát Gyöngyösi Gergely pálos szerzetes
készítette el 1520 és 1526 között, Az első Remete Szent Pál rendjén lévő
remetetestvérek életrajzai címmel. Ebből megismerhetjük a sokat
emlegetett látomást, amint egy isteni sugallat hatására, a Pilisben apró
lángokként elszórtan élő férfiakat Özséb maga köré gyűjti, s a tatárjárás után
megszervezi közös életüket.

Kezdetben  még nem kapott rendalapítási
engedélyt a közösség. A krónika szerint 1250-ben, az alapító hat
társával együtt Kesztölc falu határában, az ún. hármas barlang mellett
telepedett le, ahol a Szent Kereszt tiszteletére kis monostort emeltek.
Keresztúr lett szerzetesi életük első székhelye. Az egyházjogilag a
veszprémi püspök fennhatósága alá tartozó kongregáció néhány éven belül
rendszeres káptalangyűléseket vezetett be, amelyeken a környék más
remeteségei is tiszteletüket tették.

Annak ellenére, hogy a IV. Orbán pápa által 1260-ban
jóváhagyott, de az akkori veszprémi püspök által felülbírált, s végül
elutasított rendalapítás átmenetileg kudarcba fulladt, a közösség
felvirágzása és terjedése a 14. század elején folytatódott. 1300-ban
Lőrinc lett a keresztúri pálosok perjele. Az ő nevéhez fűződik a mai
Hárshegy déli oldalán, a Szent Lőrincről elnevezett
budaszentlőrinci monostor megépíttetése. Áthelyezve ide a
közösség centrumát, nemzetközi székhellyé tette egészen a török
dúlásig.