Az
utóbbi hónapokban több cikk jelent meg a közoktatás rendszerének
folyamatosan romló teljesítményéről. Érdemes ezért áttekinteni azokat a
mutatókat, amelyek […] nem támasztják alá az említett
állítást.

2. Azok
a mérési-értékelési rendszerek, amelyek a magyar közoktatás pedagógiai
teljesítményét illetően országosan összehasonlítható eredményekkel
szolgálnak, azt mutatják, hogy a pedagógiai és tanulási teljesítmények
nem csökkennek. Ezt támasztják alá az országos kompetenciamérés, az
érettségi vizsgák, tehetséggondozó tanulmányi versenyek, vagy akár az
idegen-nyelv tanulás adatai.

3. A
hazai mérési-értékelési rendszer fejlesztésének eredményeképpen a 4.,
6., 8. és 10. évfolyamon teljes körű, kompetencia-alapú feladatsorok
segítségével történő mérések zajlanak, amelyek feldolgozása – országos,
intézményi és fenntartói szintű elemzések készítése – központilag
történik. Az eredményekről minden iskola visszajelzést kap, ez segíti az
intézményeket abban, hogy objektív képet kapjanak teljesítményükről,
megismerjék erősségeiket és gyenge pontjaikat a felmért
tudásterületeken.

• 
  
  Javultak azoknak az intézményeknek az eredményei,
  amelyekben 2001 óta értékelik, elemzik a teljesítményeket, továbbá
  kidolgozott fejlesztési programjaikat megvalósítják.
  


• 
  
  Azoknak az iskoláknak a körében, amelyekben az
  elemzéshez szükséges adatszolgáltatás megtörtént, mód nyílt a hozzáadott
  érték elemzésére is. A nevelőtestületek önértékelésének és a fenntartói
  értékelésnek nagyon fontos jellemzője ez az adat.
  


• 
  
  Az
  előző évek eredményeit vizsgálva megállapítható, hogy
  
  
  
  
  
  • 
    
    a
    hatodik évfolyam esetében a matematika átlag az utóbbi két évben
    stabilizálódott, a szövegértés-eredmények évről évre töretlen javulást
    mutatnak, ami azt eredményezte, hogy 2008-ban a tanulók átlageredménye
    már tizenkilenc ponttal volt jobb, mint a hasonló 2003-as teljesítmény. A
    részletes adatok alapján azt látjuk, hogy a növekedés a 10-75.
    percentilisekben, illetve a 3., de még inkább az 1. képességszinten
    látható fokozatos javulással hozható összefüggésbe (úgy tűnik, a
    leggyengébbek teljesítménye nem sokat változott).
    
  
  
  • 
    
    A 8.
    évfolyam eredményeit vizsgálva mindkét felmért területen nőtt az
    átlagteljesítmény az utóbbi évekhez képest. A matematika esetében
    2008-ban az utóbbi két év csökkenő trendjéhez képest látunk növekedést a
    tanulók átlagos teljesítményében, ami inkább az 5., a 10. és a 25.
    percentilisek jelentős javulásával hozható összefüggésbe (a gyengébb
    teljesítmények javulása az 1. képességszint alattiak arányában is
    megfigyelhető, de nem ennyire egyértelmű). A szövegértés esetében a
    korábbi évek stabilnak tűnő átlaga valamivel nőtt 2008-ban, a szórás
    viszont csökkent, szűkebb a képességtartomány, amelyben a tanulók
    eredménye eloszlik, az alacsonyabb (5., 10., 25.) percentilisek értéke
    itt is nőtt 2008-ban.
  
  
  • 
    
    A 10. évfolyam esetében mindkét felmért területen
    csökkentek a tanulói átlagteljesítmények. Matematikából a korábban évről
    évre 500 pont körüli átlag 2008-ban 9 ponttal csökkent. Az
    átlagcsökkenés mögött a gyengébb és a jobb tanulók is rosszabb (az
    utóbbi két évben az 5., 10., 25. percentilis de első sorban a 75., 90.
    és a 95. percentilis jelentősen csökkent, és ugyanez látható az 1. és a
    4. képességszinten is) eredménye látható. A szövegértés estében az előző
    években kirajzolódó növekvő tendencia 2008-ban tört meg, a csökkenés
    inkább csak egy kiugróan magas 2007-es átlagot követően jelentős, bár
    kétségtelen, hogy a kompetenciamérések eddig eltelt öt évében ez a
    leggyengébb szövegértés eredmény a tízedik évfolyamon (köszönhetően
    elsősorban a 90. és a 95. percentilis, illetve a 4. képességszinten
    lévők átlagában mutatkozó jelentős
    csökkenésnek).

4. A kétszintű érettségi vizsgarendszer 2005. évi
bevezetésével először kerültek jogszabályba az érettségi vizsgák
tartalmi követelményei. Ez által tanár, diák és szülő számára egyaránt
nyilvánossá és ellenőrizhetővé vált, hogy mit és hogyan kérdeznek a
vizsgán. A vizsgaszervezés oldalán ennek következtében nem csak a
szervezésben, hanem a vizsgatételek tartalmát tekintve is erősödött a
standardizáció. Az újszerű kompetencia-központú vizsgakövetelmények –
ahogy az várható volt – szinte azonnal hatással voltak a tanítás
gyakorlatára. Szinte minden tantárgyban megjelentek az újszerű témák,
módszerek, a készségfejlesztés napi gyakorlata (pl. forráselemzés,
szövegértési gyakorlatok, problémamegoldás élet-közeli helyzetekben).
Bebizonyosodott, hogy a kimeneti vizsgakövetelmények minden más
eszköznél hatásosabb szabályozó erőt képviselnek a közoktatás
gyakorlatában. Mindehhez járul a standard vizsgarendszernek az a
hozadéka, amely az intézményvezetők és a pedagógusok közoktatás-jogi és
vizsgáztatási kultúrájának fejlődésében nyilvánul
meg.

A középiskolás tanulók és
tanáraik egyre inkább megismerve az érettségi vizsgarendszer elemeit,
mind jobban kihasználják az abban rejlő, számukra kedvező lehetőségeket.
A statisztikai adatok jól mutatják, hogyan nő a rendszer kínálta új
vizsgafajták kihasználtsága, hogyan élnek egyre inkább a középiskolai
tanulók az előrehozott vizsgák, a korábban érettségizettek az ismétlő, a
kiegészítő vagy a szintemelő vizsgák lehetőségével. Az érettségi
vizsgák általános és részletes vizsgakövetelményei alapján fejlesztett
érettségi vizsgafeladatok a közép- és emelt szintű érettségi
vizsgatárgyak vonatkozásában sem támasztanak csökkentett
követelményeket, és az egyes vizsgatárgyakban elért vizsgázói
teljesítmények adati is azt jelzik, hogy nincs változás – különösen
nincs csökkenés – a vizsgákon nyújtott teljesítmények
vonatkozásában.