A
gyermeklétszám, a csoportlétszám és a feladat alapján kell meghatározni,
hogy egy iskolában hány pedagógusra van szükség: az ő bérüket teljes
egészében a központi költségvetésből kell finanszírozni – mondja
Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrások Minisztériumának oktatási
államtitkára. (A Népszabadság interjúja)

– Első lépéseként benyújtott egy önálló
törvénymódosítási javaslatot, hogy visszaállítsa a buktatást és az
osztályzást az alsó tagozatban. Ezt látta a legnagyobb
problémának?

– Nehéz lenne
rangsorolni az elhibázott oktatáspolitikai intézkedések, a folyamatos
pénzelvonás, a pedagógustársadalom ellenében hozott döntések miatt
felhalmozódott bajokat. Arra vállalkoztam, hogy felemeljük a mélypontra
süllyedt magyar oktatást olyan rendelkezésekkel, amelyek a magyar
oktatásügy legnemesebb hagyományaiból táplálkoznak. Ennek sok eleme van,
például a nevelés visszahelyezése az oktatás egészébe, a pedagógusok
tekintélyének helyreállítása. Első intézkedéseink között a hibás, de
könnyen megváltoztatható elemek korrekciója mellett döntöttünk: ezek
egyike az évismétlés és az osztályozás korábbi rendjének visszaállítása.
Az osztályzás mellett ugyanakkor, ahol igény van rá, a szöveges
értékelés lehetőségét is biztosítjuk.

– A számok azt mutatják: a szülők elfogadták a
pedagógusok véleményét, hiszen – beleegyezésükkel – változatlan arányban
ismételtek évet a diákok. Ez nem igazolja az ön szavait, amelyek
szerint a buktatás tilalma csorbítja a pedagógusok
tekintélyét.

[…]

– Most megint csak a probléma egyetlen elemével
foglalkoznak, és nem veszik figyelembe a pedagógusképzés hiányosságait
és az új társadalmi közeget, amelyben már nem a pedagógus a tudás
egyedüli letéteményese. Egy ilyen helyzetben nem lehet egy jogszabállyal
visszaadni a pedagógus tekintélyét.

– Az oktatási rendszernek arról kell gondoskodnia, hogy
a pedagógus úgy menjen az iskolába, hogy lelki állapota rendben legyen,
és képes legyen az agresszív gyerekeket kezelni. Ez óriási lelki
energiákat követel. Ma nincsenek ilyen állapotban a pedagógusok. Ha egy
tanár arra gondol az órája közben, hogy mit ad enni a gyerekének
vacsorára, mert elfogyott a fizetése, akkor tőle nem racionális elvárni
az emberfeletti munkát. A másik nagyon fontos dolog, hogy a pedagógus
szakmailag felkészült legyen, és ismerje a konfliktuskezelési
technikákat. Az elmúlt időszakban nem volt ilyen szervezett felkészítés.
A pedagógusokat bedobták a mély vízbe, abba a megváltozott társadalmi
közegbe, ahol nagyon sok az agresszív gyerek és szülő, és ők nem nagyon
tudták kezelni ezeket a problémákat. Kinek a hibája ez? Annak a
pedagógusnak, aki nem kapott hozzá segítséget, vagy annak a rendszernek,
amely nem gondoskodott a segítségről? Szerintem az
utóbbié.

– Azoknak az iskoláknak,
amelyek igényelték, rendelkezésükre állt a továbbképzés, ha vállalták az
integrált oktatást.

– Kevés ilyen
volt, az is szakmailag ellenőrizetlenül, eltérő színvonalon. Az
agresszió kezelését a pedagógusképzés részévé kívánjuk tenni. A pályán
lévő 150 ezer pedagógusnak viszont csak a kötelező továbbképzésekkel
tudunk segíteni.

– A pálya
presztízsén javítana a béremelés és az is, ha nemcsak a pályán eltöltött
idő, hanem a teljesítmény is számítana.

– Szeretnénk egy külön pedagógus-bértáblát és egy
pedagógus-életpályamodellt bevezetni, amely a teljesítményt is
honorálja.

– A teljesítményt hogyan
mérik?

– Külső szakmai ellenőrzési
rendszert fogunk bevezetni, az értékelési rendszer koncepciója már 80-90
százalékban elkészült, az ellenőrzést végző szakértők képzését pedig
már a következő tanévtől elkezdjük. De óvakodom a mérés kifejezéstől. A
pedagógiai munkának csak kevés eleme fejezhető ki numerikusan, értékét
más módszerekkel, például megfigyeléssel és interjúk készítésével lehet
felmérni.

– A pedagógusbéreket
szándékaik szerint a központi költségvetés fedezné. Azt is a központban
döntik majd el, hogy egy iskolában hány pedagógusra van szükség? Ki lesz
így a munkáltató?

– A
gyereklétszám, a csoportlétszám és a feladat alapján kell meghatározni,
hány pedagógusra van szükség egy adott iskolában, a kiszámítás módját
törvényben fogjuk szabályozni. A munkáltatói jogokat a 70-es évek elején
az igazgatók kezébe adták: ez olyan érték, amin nem áll szándékunkban
változtatni. Az államnak kötelessége az ingyenes közoktatás biztosítása,
vagyis neki kell előteremtenie az ehhez szükséges forrásokat. De az
iskola a helyi közösségé is, az önkormányzatnak így kötelessége
fenntartóként anyagilag hozzájárulni a kiadásokhoz. Ha nem tud,
átadhatja az államnak a fenntartói jogokat.

– Ez elsősorban a kis falusi iskolákat érintené, hiszen
ott okoz gondot a források előteremtése. Állami tulajdonba veszik
ezeket a kis iskolákat?

– Azt
szeretnénk, ha minden önkormányzat gond nélkül fenntarthatná
népességmegtartó intézményeit, köztük az iskolát. Ha ez nem megy, az
állami tulajdonba vétel a lehetőség.

– Ön szerint akár nyolc fővel is fönntartható egy
iskola. Ez valóban jobb a gyereknek, mintha utazna pár kilométert egy
jól felszerelt, jó minőségű oktatást nyújtó iskolába?

– A magyar neveléstörténetnek van egy szép, de
elfelejtett hagyománya, az összevont osztályok. Ezekben 8-10, különböző
korú diák tanul együtt, a tanítónak pedig gyerekre szóló tervet kell
készítenie. A diákok így semmiben sem maradtak el normál iskolába járó
társaiktól, együttműködésben viszont nagyot fejlődtek. Az
elképzeléseinkben ezért az öszszevont osztályok is szerepelnek. Sok
szülőnek az a fő szempont, hogy ne utazzon sokat a gyereke. Nem szabad
generálisan kimondani, hogy csak ez vagy az az oktatási forma a jó, meg
kell őrizni a rendszer sokszínűségét.