Miért február 25-én van az emléknap? Hogyan jelenik meg a történelemkönyvekben, a történelemórán a kommunista diktatúrák időszaka? Mennyit tudnak erről a fiatalok. Szóba kerül a szakközépiskola történelemérettségi sorsa is. Az Este vendége Miklósi László a Történelemtanárok Egyletének elnöke. Műsorvezető: Szöllősi Györgyi.

Mv.: – Ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja. A diktatúra áldozatainak számáról a történészek máig vitatkoznak, de becslések szerint csak Kelet-Európában elérte az 1 milliót.  Az emléknapról az ország több településén és minden középiskolában megemlékeztek.

Név nélkül: – 1947. XII. hó 28-ig.

R.: – Nagy Klára Róza egy, a kommunizmus több millió gyermekáldozata közül. Nevelőapja csendőr volt, ezért vitték el alig 15 évesen. 10 évig raboskodott szibériai lágerekben. Ő túlélte, de a kínzások és az éhezés miatt kb.  20 millióan haltak meg csak a Gulágokon.

Hartmann Józsefné Nagy Klára Róza, túlélő: – Éjjel mindig faggattak, vallattak, napközben nem lehetett aludni, enni nem nagyon adtak. Megvonták a rendes napi élelmet is. Hát kényszerítették az embert így, hogy mondja már, amit ők akarnak.

R.: – Egy osztálytársával levelezett, ez volt a bűne Madaras Ferencnek. Az osztálytársa disszidens volt, így őt kémnek és hazaárulónak bélyegezték. 1300 internálttal együtt a recski kőfejtőben dolgoztatták, ahol általános büntetés volt a gúzsba kötés.

Név nélkül: – Még a veréstől is borzasztó rosszabb volt, a kínzásmód, hogy éhezünk. Ezért volt olyan is, nem is egy, hogy éhen halt.

R.: – 10 ezer, főként polgári családot hurcoltak a hortobágyi kényszermunkatáborokba. Balassa Zsuzsa édesapja a világháború alatt katonatiszt volt. Ezért lettek a rendszer ellenségei. Azt mondja, az egész élete tönkrement.

Balassa Zsuzsa: – Megbélyegzettek lettünk, és ikszes kategóriából akármit csináltam, hiába voltak jó eredményeim, nem vettek fel az egyetemre.  És egy küszködés volt az élet, a nulláról, megbélyegzetten indulni  a nulláról. A családnak.

R.: – A kommunizmus megvalósult formái ellentétesek voltak megalkotóik elképzeléseivel. Az ideológia nevében mindenféle társadalmi közösséget megpróbáltak szétzúzni és átformálni. A terror nemcsak fizikai erőszakot jelentett, az üldözötteket lelkileg is tönkretették. A kommunistákkal szembeni kiállása miatt Kovács Béla kisgazdapárti politikust 1947-ben ezen a napon a Szovjetunióba hurcolták, és évekig fogságban tartották. Az Országgyűlés  2000-ben nyilvánította február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává.
Gyerekek emlékeztek ma a kommunizmus áldozataira abban a pécsi általános iskolában, amelynek elődjébe járt a kisgazda főtitkár. Ebben a soproni gimnáziumban egész nap rendhagyó történelemórákat tartottak. A diákok szerint fontos, hogy most már mindenki nyugodtan beszélhet az áldozatokról.

Virág Áron, diák: – Nap mint nap találkozhatunk olyan emberekkel, akiknek rokonait, nagyszüleit ilyen táborokban érte a halál. És megkeserítették az életüket, anyagilag kisemmizték a családokat.

R.: – A Terror Háza Múzeumban is egész nap tárlatvezetést tartottak a diákoknak.

Név nélkül: – Mi azóta se nem mehettünk vissza, azóta is mások laknak a házainkban, mások használják a földjeinket, tehát mindent elvettek és soha nem kaptunk semmit.

R.: – Személyes élettörténetek felelevenítésével és filmvetítéssel emlékeztek a kommunizmus délvidéki áldozataira a Parlamentben.  Schmitt Pál köztársasági elnök a Terror Háza Múzeum előtt mécsest gyújtott és néma főhajtással tisztelgett a kommunizmus áldozatai előtt. A közszolgálati médiumok egész nap filmekkel, beszélgetésekkel emlékeztek a kommunizmus áldozataira. Az M1-en este  fél  10 után Sára Sándor, a Feldobott kő című játékfilmjét vetítik. A történet szerint a főszereplő édesapját az 50-es években ártatlanul börtönbe zárják, ezért fiát nem veszik fel filmrendezőnek. Így kénytelen munka után nézni.

Mv.: – Az Este vendége Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke, jó estét kívánok!  

Miklósi László, elnök, Történelemtanárok Egylete: – Jó estét kívánok!

Mv.: – Menjünk oda vissza, hogy miért is a mai napon ünnepeljük, illetve emlékezünk a kommunizmus áldozataira?

Miklósi László, elnök, Történelemtanárok Egylete: – Hát annak idején, amikor felmerült, hogy legyen egy ilyen emléknap, akkor jó néhány időpont és esemény előhozatott és több lehetőség volt arra, hogy melyik napot válasszák ki. Felmerült értelemszerűen, hogy össze lehetne vagy kellene kötni 56-tal, felmerültek a legkülönbözőbb időpontok. Végül is az egykori kisgazda vezető elhurcolásának a napja lett a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. Lehetett  volna, ahogy mondtam, más is. Nincs egy olyan különleges nap, amihez például az a folyamat köthető.

Mv.: – Tehát ehhez a naphoz sem köthető tulajdonképpen?  Akkor miért erre a napra esett a választás?

Miklósi László, elnök, Történelemtanárok Egylete: –  Végül i egy emléknap esetében egy napot ki kell választani. Lehetett volna egyébként történetesen február 13-a is, amikor egy kommunistát tartóztattak le, csak az máshogy volt kommunista, mint Rákosiék, és sok-sok-sok más dátum is lehetett volna. Erre esett a választás.

Mv.: – A rendszerváltozás után, ez most már több mint 20 évvel, a történelemtankönyvek hogyan számolnak be a kommunizmusról, a diktatúra éveiről, az áldozatokról? Gyakorló történelemtanár, pontosan tudja ezt.

Miklósi László, elnök, Történelemtanárok Egylete: – Én azt gondolom, hogy a tudományosság, a hitelesség igényeinek a tankönyvek megfelelnek. Egy egészen más kérdés, hogy mennyi a rendelkezésre álló idő. Merthogy nagyon kevés az, az óra, az a tanóra, amit a jelenlegi tantervek szerint erre fordítani lehet.

Mv.: – Mennyi ez?

Miklósi László, elnök, Történelemtanárok Egylete: –  Hát gyakorlatilag mind nyolcadik osztályban, mind az érettségi előtt az utolsó fél évben tanulnak erről a gyerekek, és lássuk be, akkor már kevéssé aktívak, tehát már csak azért is célszerűbb lenne, ha az érettségi követelményeihez, ahol viszont ez sokkal hangsúlyosabb téma, hozzá lehetne illeszteni a tanórák arányát. Magyarul ha többet lehetne tanítani erről az időszakról.

Mv.: – Történelemtanárként hogy látja, mennyire ismerik, mennyit tudnak a fiatalok az akkor történtekről? Illetve mennyit változott ez? Mondjuk az utóbbi  10 évben. Ne menjünk annyira messzire vissza mondjuk.

Miklósi László, elnök, Történelemtanárok Egylete: –  Hát erre nehéz egységes választ adni. Nagyon-nagyon függ pl. attól, hogy a diákunk éppen ilyen családból jött.  Ahol a családban beszélgetnek a család történetéről.

Mv.: – – Ez általános, hogy ma beszélgetnek erről a fiatalok, átadják a szülők, vagy a nagyszülők inkább ezt a fiataloknak?

Miklósi László, elnök, Történelemtanárok Egylete: –  Hát az utóbbi idő egyik tragédiája, hogy ez nagy ritkaság volt. Nemcsak a kommunista időszakról nem beszéltek, hanem a háborúról, a II világháborúról, vagy akár a korábbi időszakról sem.  Holott minden családnak megvannak a maga drámái. A különböző időszakokhoz köthető drámái. Ezeket nagyon fontos lenne megbeszélni. Azok a családok, ahol ezt megteszik, a gyerekek sokkal többet tudnak és reálisabban tudják. Ahol ez nem történik meg, ott esetleges, hogy mit tudnak és, hogy az mennyire hiteles az a tudás.

Mv.: – Egyébként pont tegnap Kovács Zoltán, csak ide, pont ehhez kapcsolódik, kormányzati kommunikációért felelős államtitkár azt mondta, hogy szeretnének még ebben az évben elindítani egy olyan folyamatot, vagy programot, ahol kimondottan a diákokat kérik meg arra, hogy próbálják meg a saját múltjukat, a saját családjukban feltárni. Merthogy így közelebb kerülhetnek az akkor történtekhez. És nemcsak a történelemtankönyvekből tanulják ezt meg. Tehát ez nyilván segítene.

Miklósi László, elnök, Történelemtanárok Egylete: –  Hát én nagy örömmel veszem, ha indul egy ilyen program, jómagam és a Történelemtanárok Egylete is ezt 10 éve szorgalmazza, hogy a diákok kutassák saját családjuk történetét, saját településük történetét, hisz a kis történetekből jelentős része állhat össze a közös történetünknek az ország, a nemzet történetének is. De hadd mondjak egy dolgot. Nagyon fontos lenne az is, hogy a diákok továbbra is érettségizzenek, már minden diák továbbra is érettségizzen történelemből, hisz a legutóbbi napokban felmerült az a lehetőség, hogy a szakközépiskolába járók ezt követően majd nem feltétlenül kell, hogy érettségizzenek történelem tárgyból, és egyébként matematikából.

Mv.: . Arra gondol, hogy kiválthatja egy szakmai tantárgy.

Miklósi László, elnök, Történelemtanárok Egylete: –  Így van, egy szakmai tárgy esetleg helyettesíti.

Mv.: – Azt azért szögezzük le, hogy ez  még nem biztos, még nincs elfogadva.

Miklósi László, elnök, Történelemtanárok Egylete: – Nem, ez egy későbbi időszakban lehet. Én csak arra utalok, hogy nyilván a kommunista időszakot is hitelesebben és mélyebben tanulják a gyerekek abban az esetben, ha ebből érettségizni fognak.

Mv.: – Mennyire érdekli őket? Azért firtatom ezt, mert olvastam egy nyilatkozatát még 2003-ban, ez sem ma volt már, hogy amíg a rendszerváltás környékén, ugye akkor is tanított már, különös nagy érdeklődéssel fogadták pl. a diákok az  56-os eseményekkel kapcsolatos ismereteket, addig akkor, 2003 tájt közönyösek, sőt ellenszenvesek – azt mondta – ezzel a témával kapcsolatban. Ennek mi az oka? Mi volt az oka? Illetve 2003 óta már eltelt pár év, ez rosszabb lett azóta?

Miklósi László, elnök, Történelemtanárok Egylete: – Nagyon érdekes, az iskola ugye a társadalom része, és, ha a társadalomban könnyebb beszélni például 56-ról, akkor az iskolában is könnyebb beszélni. Ha valamiért nehezebb, akkor az iskolában is nehezebb. Volt egy időszak a rendszerváltás után, amikor az 56-os szervezetek aktuálpolitikai kérdéseken vitatkoztak egymással, néha úgy, hogy a diákoknak ez ellenszenves volt. Akkor nem érdekelte őket 56, mert azok az emberek, akiknek a neve alatt oda volt írva 56, veszekedtek egymással, és ezt a gyerekek nem szerették. Ezen mintha túl lennénk. Most azt gondolom, hogy ezen a mélyponton mindenképpen túl vagyunk.

Mv.: – Azt mondja, hogy akkor azért érdekelte őket ez a téma, mert látták ezt a veszekedést? Most meg  már..

Miklósi László, elnök, Történelemtanárok Egylete: – Szerintem a veszekedés taszító volt. 89-90-ben a rendszerváltás előtt a tiltott gyümölcs volt, imádták a gyerekek, ha erről beszélhettek hitelesen. Jött a rendszerváltás és elkezdtek veszekedni emberek, azt nem szerették, majd később, mikor megjelent egy-egy fontos film, hirtelen megint érdekes lett a téma. Tehát van egy bizonyos hullámzás abban, hogy mennyire könnyű erről tanítani. Vagy esetleg meg kell küzdeni a gyerekekkel azért, hogy taníthassunk erről. Ma azt látom nagyon sok múlik a tanáron.

Mv.: – Még egy dolog, egy nappal a mai emléknap előtt, a Budai Központi Kerületi Bíróság felfüggesztette Biszku Béla elleni büntetőeljárást. Az indok az volt, hogy a bíróság az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy pontosan miért, azt nem tudjuk, hogy a vád ellene egészen pontosan a kommunizmus bűneinek nyilvános tagadása. Mennyit segítene a feldolgozásban, ha mondjuk őt nem azért állítanák bíróság elé, mert nyilvánosan tagadta, hanem mondjuk azért, mert 56 utáni felelősségre vonások és a tömeggyilkosságoknak az egyik résztvevője, elrendelője volt. Mekkora adósság ez az áldozatok felé? Feldolgozatlan, befejezetlen ügyek ezek.

Miklósi László, elnök, Történelemtanárok Egylete: – Hát azt gondolom, hogy nagyon nagy különbség van abban, hogy azért bírálnak vagy állítanak bíróság elé valakit, mert amit csinált, vagy, amit mondott és a hogy minősített. Ez az egyik. A másik, a témát, hogy mondjam, sokkal inkább ráfigyelnének a gyerekek,  ez nyilván segítség. De én most egy nagyon furcsa dolgot fogok mondani. Szerintem Biszku Béla ma egy olyan kivétel, amire nem nagyon látunk példát. Egy igazi, két lábon járó sztálinista, hithű kommunista. Ma a gyerekek nem ismerik ezt a típust. Az ő példáján, az ő nyilatkozataiból azt lehet nekik megmutatni, hogy ilyen tényleg volt. Nemcsak a tankönyv lapjain. És a történelemtanításban ez nagyon sokat segíthet.

Mv.: – Reméljük sikerül. Köszönöm, hogy itt volt.

Miklósi László, elnök, Történelemtanárok Egylete: – Köszönöm szépen.