Mialatt a
legtöbben a jövőt veszélyeztető globális felmelegedés miatt aggódnak, a
környezeti változás a múlt fontos részleteit is eltüntetheti. A
klímaváltozás ugyanis mára Közép-Ázsia sztyeppéitől Grönlandig partjaiig
veszélybe sodorta a korábban örök fagy által konzervált régészeti
leleteket. (Forrás: Múlt-kor)

Az
amerikai Archaeology című szaklapban megjelent, Veszélyeztetett
helyek (Sites in Peril) című cikk szerzője, Andrew Curry
leszögezi: a régészek nem tudják megállítani a globális felmelegedést,
de siettethetik, hogy annak negatív hatásaira kiemelten figyeljenek
oda.

Az egyik ilyen projekt Kazahsztán és Oroszország
területén az Altáj-hegység területének védelme, ahol az elmúlt hat
évtizedben temetők és kincsek garmadája került elő. Ezek egy részét
közel két évezrede konzerválta az örök fagy: a testek
mumifikálódtak, és a ruházat minden apró díszítéssel
érintetlen maradt. Hermann Parzinger, a jégmúmiák egyik leghíresebb
kutatója, a Porosz Kulturális Örökségi Alapítvány szakértője szerint a
leletek olyan jó állapotban maradtak meg, hogy ebben az esetben inkább
beszélhetünk néprajzról, mint régészetről.

Curry
szerint a szkíta múmiáknál a legfőbb problémának a folyamatos
felmelegedés tekinthető, hiszen a gleccserek összehúzódásával 3000 év
után a szkíta sírok egyszerűen kiolvadnak, majd elrothadnak a szabad
levegőn. A Ghenti Egyetem szakértője, Jean Bourgeois szerint már egy 1-2
Celsius fokos felmelegedés is végzetesnek bizonyulhat. Reményei szerint
talán van megoldás, így a kurgánok falait fényvisszaverő festékkel
vonhatják be, vagy földalatti termopumpák segíthetik az állandó hideg
fenntartását. Ennek alkalmazásához azonban az összes meglévő sírt fel
kell mérni, majd prioritási sorrendet kialakítani közöttük, azaz
megállapítani, hogy melyiket lehet érdemes
megmenteni.

Szintén hasonlóan kritikussá vált a
helyzet az Alpokban, ahol a 2004-es, kiemelten meleg nyáron az olvadás
korábban teljesen ismeretlen kőkori településeket, vagy épp római
szandálokat hozott napvilágra. A leletek között talált érmékkel a
szakértők pontosan datálhatták ezeket, és ennek alapján sikerült
megállapítani, hogy az elmúlt évezredekben melyek lehettek a melegebb
periódusok a régióban. A régészeknek ezért az olvadás
egyszerre áldás és átok: áldás, mert korábban ismeretlen leletek
kerülnek elő, amelyek az egykori klíma megismerésében is segítenek,
illetve átok, mert ezek a leletek a szabad levegőn igencsak hamar
elpusztulhatnak.

Grönland partjainál az olvadás és a
gleccserek eltűnése egész más hatással járt. Ott ugyanis a jég a part
menti eróziót tartotta vissza, így most a folyamatos melegedés a 2000
éves, a kutatók által kevéssé ismert Thule-kultúra településeit
pusztíthatja el, amelyek kőházai, és bálnacsont építményei villámgyorsan
válnak az enyészet áldozatává. A Koppenhágai Nemzeti Múzeum szakértője,
Bjarne Gronnow szerint a partvonal évente egy méterrel lesz kisebb.
Ráadásul a korábban feltárt helyszínek is veszélyben vannak: a sziget
legkorábbi ismert települését, Qeqertasussukot eddig egy jégréteg védte,
mind felülről, mind pedig alulról, és ez most lassan eltűnik
majd.

Curry a cikkben még tovább megy: szerinte
hasonló pusztulás veszélyezteti az amerikai kontinens első emberlakta
településeit, a Kalifornia partjai található Csatorna-szigeteket,
amelyek 13 éves maradványai a hullámok nyelhetik majd el.