Hatalmas
vihart kavart a francia képviselőháznak az a döntése, melynek
értelmében 2004-ben megtiltották a vallási jelképek viselését, illetve
kihelyezését az ország állami fenntartású tanintézményeiben. A
fejkendőikhez ragaszkodó muszlim tanulók pedig elkezdtek átszivárogni a
katolikus iskolákba. (Forrás: [origo])
A törvény megalkotói szerint ugyanis sérti a
világnézetileg semleges oktatás elvét, ha a diákok vallási jelképeket
viselnek. A muzulmánok világszerte kifejezték elégedetlenségüket a
szerintük „kirekesztő” rendelkezés ellen. Az indulatok azóta
lecsillapodtak. Viszont egyre több muzulmán szülő íratja be gyermekeit
katolikus iskolákba.
Franciaországban 8847
tanintézményt tart fenn a katolikus egyház, a muszlimok pedig csupán
négy iskolát működtetnek. Ami roppant kevés, főleg, ha tekintetbe
vesszük, hogy az országban az iszlám követőinek száma immár eléri az öt
milliót. Pontos statisztikai adatok meglepő módon nem állnak
rendelkezésre a katolikus oktatási intézményekben tanuló mohamedán
vallású tanulók számát illetően. Megbízható becslések szerint azonban
arányuk tíz százalék körül lehet – viszont egyre többen és többen
vannak.
Bizonyos körzetekben, ahol
igen sok bevándorló él, olyan katolikus iskolákat is találunk,
amelyekben a diákok többsége iszlám vallású. A marseilles-i St. Mauront
katolikus középiskola diákjainak például nyolcvan százaléka mohamedán.
De olyan katolikus tanintézmények is szép számmal vannak, amelyekben a
muszlim gyerekeknek lehetővé teszik, hogy a kápolnában imádkozzanak.
„Tiszteletben tartják a vallásunkat itt” – mondja
Nadia Oualane, egy fejkendőt viselő tizennégy éves algériai származású
muszlim lány a katolikus iskola kapujában. Hozzáteszi: „Az állami
iskolákban nem engednék meg a fejkendő viselését.” Ez így igaz, mivel a
vallási jelképekre kihelyezésére vonatkozó tilalom csak az állami
iskolákra érvényes. A katolikus tanintézmények vezetői maguk dönthetik
el, engedélyezik-e ennek a jellegzetes muszlim női ruhadarabnak a
viselését.
Legtöbb esetben azonban engedélyezik.
Mint Mr. Chamoux, egy marseilles-i katolikus középiskola igazgatója
mondja: „Ha megtiltanánk a muszlim lányoknak, hogy a fejkendőt hordják, a
szülők egy része máshová küldené gyermekét, esetleg nem is járatnák
őket tovább iskolába. Sokkal jobb, ha itt vannak, mert így elmondhatjuk
nekik: van választási lehetőségük. Egyesek idővel le is veszik a
fejkendőt. A célunk az, hogy mire befejezik tanulmányaikat, tudatos
világnézeti döntéseket hozzanak.”
Azonban egyáltalán
nem csupán a fejkendőről van szó. Számos mohamedán szülő úgy véli: egy
katolikus oktatási intézményben nagyobb a fegyelem, magasabbak a
követelmények, és a spirituális, vallási környezet kedvező gyermekeik
lelki fejlődésére nézve. Zohra Hanane, egy mohamedán vallású édesanya
arra a kérdésre, miért járatja leányát katolikus iskolába, csupán annyit
válaszol: „Miért is ne tenném? Végtére is ugyanazt az Istent imádjuk.”
Ami pedig az oktatás színvonalát illeti, egy nemrég a
L’Express magazinban közölt felmérés adatai szerint az ország legjobb
húsz középiskolája közül tizenöt a katolikus egyház irányítása alatt
működik. Mindenesetre a fejkendő viselésének az állami oktatási
intézményekben elrendelt tilalma és a világnézeti semlegesség elvének
túlhangsúlyozása meglehetősen különös helyzetet eredményezett
Franciaországban. Hiszen most úgy tűnik, a mohamedánok hitét sokkal
inkább tiszteletben tartják a katolikus intézményekben, mint az állami
oktatásban. Pedig a világnézetileg semleges állami iskolarendszer egyik
fő célja immár több mint száz éve éppen a megértés, a türelem, a
tolerancia elveinek elterjesztése az ifjúság körében. A fejkendő
viselése azonban mégis tilos. Xavier Darcos oktatási miniszter a vallási
szempontból semleges, laikus állam híveként továbbra is
hangoztatja: „A fejkendő szexista jelkép, márpedig semmiféle
megkülönböztetés, így a nemek közötti megkülönböztetés sem engedhető meg
a köztársaság iskoláiban”. Soheib Bencheikh marseilles-i imám, az
Iszlám Tanulmányok Intézetének igazgatója szerint viszont „van abban jó
adag irónia, hogy a Katolikus Egyház sokkal toleránsabb, megértőbb az
iszlám vallással szemben, mint a liberalizmusára oly büszke francia
állam”.