Szegeden
egy iskolai könyvtáros tanár fölvitte az iwiwre a könyvtárát is, és
azon keresztül üzen a gyerekeknek, hogy jött egy érdekes újdonság, vagy
lejárt a határidő, hozzátok vissza a könyveket.
(Forrás: Magyar
Rádió)

Tudjuk, hogy például a
szegedi egyetem könyvtárába naponta 4000 ember látogat el. A könyvtár
internetes oldalának azonban naponta 15 000 olvasója van. A magyar
lakosság 15 százaléka regisztrált könyvtártag. A virtuális térben
azonban már több mint 25 százalék használja ezeket a közgyűjteményeket. A
hajdan civil kezdeményezésből indult, ma pedig az Országos Széchenyi
Könyvtár keretében működő Magyar Elektronikus könyvtár és a Neumann
Könyvtár, amelyben elérhető a Digitális Akadémia. A felhasználók azonban
megunták azt a passzív szerepet, hogy ők mindig csak fogyasztói
legyenek egy terméknek. Legyen az olvasnivaló, legyen az televízió
műsor, vagy bármi más.

A könyvtárak
gyakorlatilag egyidősek az írásbeliséggel, csakhogy évezredeken
keresztül kizárólag a kevesek számára gyűjtötték az állami
nyilvántartásokat, majd a tudománnyal foglalkozó műveket, később az
irodalmat is. A 19. század végén aztán létrejöttek a mindenkit
kiszolgáló közkönyvtárak, de például Magyarországon alig ötven éve
számolták fel az analfabétizmust, vagyis csak 50-60 éve lehetünk
mindannyian fogyasztók. Az elmúlt két évtized aztán az elképesztő, új
technológiai változásaival alaposan megváltoztatott
mindent.

Jött a számítógép, az
internet, a web 2.0 – a könyvtárosok fiatal generációja pedig ma arról
vitázik a neten, hogy hogyan tudnának ők is alkalmazkodni az új
világhoz. Az interneten van olyan írás, amelynek szerzője
katalóguscédulát mutatott a többieknek. Ezen könyvészeti adatok mellett
egy olvasói bejegyzés is szerepelt már, mely szerint a könyv – szerinte –
vacak. Lehet, hogy nemsokára a virtuális kartonok olvasói véleményeket
és vitákat is tartalmaznak majd.

Ez
az egyik feltehetően népszerűvé váló új szolgáltatás. De nem ez lesz a
legfontosabb a könyvtár 2.0-ból, hanem az, hogy sokkal élőbbé válik a
kapcsolat a felhasználók és a könyvtárak között. Erre ma még kevés példa
van Magyarországon, de például Szegeden egy iskolai könyvtáros tanár az
iwiwre fölvitte a könyvtárát is, és azon keresztül üzen a gyerekeknek,
hogy lejárt a határidő, hozzátok vissza a könyveket, bejött valami
újdonság, ami biztos érdekelni fog benneteket. Ez a lényeg ebből, hogy a
könyvtáraknak meg kell találniuk azokat a módszereket, ahol a
legszívesebben és a legkönnyebben elérik a felhasználók a könyvtárat, és
a könyvtár a felhasználókat.

A
könyvtár 2.0 főleg a skandináv országokban teljesedett ki, és a könyvtár
szociális funkcióját erősíti. Beletartozik az is, hogy mondjuk
bármilyen fogyatékkal élőt jobban segítenek, elviszik neki a fizikailag
létező dokumentumokat, vagy más hasonló szolgáltatásokat is indítanak.
Tehát itt korántsem kizárólag az internetben lehet gondolkodni,
korántsem arról szól ez a 2.0-ás könyvtár, hogy most megint új
technológiát vezetünk be, és akkor ezzel háttérbe szorítjuk a meglévőt
és megszokottat. Hanem közösséggé formálja a könyvtár
használóit.

A könyvtár egy kitűnő
közeg és terep arra, hogy itt is olyan közösségek formálódjanak, mint a
web 2-n. Ez a felhasználók igénye.