Sam
Havadtoy kiállítása 2006. december 31-én, Szilveszterkor (!) 19 óra 30
perckor nyílik az OSA Archívum Centrális Galériájában.

A rendhagyó bemutatót Néray Katalin 
művészettörténész a Ludwig Múzeum igazgatója nyitja
meg.
 
A kortárs művészet élvonalába tartozó
magyar festőművész, Sam Havadtoy (Havadtőy Sámuel) Londonban született.
Később Magyarországon, New Yorkban, Genfben s 2000 óta ismét Budapesten
él. Pályája során intellektuális, művészi és baráti kapcsolatba került
többek között Andy Warhollal, Keith Haringgel, George Condoval és Donald
Baechlerrel,    s a mai napig szoros
kapcsolatot tart a kortárs New York-i művészeti élettel. 20 évig élt
együtt Yoko Onóval, akitől a Sam Havadtoy által 1992-2000 között
működtetett 56-os Galéria neve is származik.

 
Sam Havadtoy műveire a kulturális hatások
keveredése jellemző: a magyar és európai szemlélet találkozása az
amerikai hatásokkal. Leginkább “euramerikai” festőnek
tekintik. Legújabb kiállítása, A Játszma a híres, 1972-es
Fischer-Szpasszkij reykjavíki sakkvilágbajnoki döntő utolsó, legendás
játszmájának 41 lépését dokumentálja, rekonstruálja, re-prezentálja. A
chicagói születésű Bobby Fishernek a szovjet Szpasszkij felett aratott
diadalát a hidegháborúban aratott amerikai győzelemként őrizte meg az
emlékezet.
 
A Játszma mind a 41
kompozíciója önmagába záródó, független alkotás. A műalkotások
anyagszerkezete különleges, s csak Havadtoyre jellemző: festékkel
átitatott kollázs-darabok és antik csipkék halványan kirajzolódó
rétegeiből épül fel.
 
„Az összes kondoleáló
üzenet és ajándék közül, mely John Lennon halála után a Dakota házba
érkezett, kevés volt furcsább és meghatóbb, mint az a kézzel készített,
5×5 cm-es bőr sakktábla, melyet 1983-ban a sakkvilágbajnok Bobby Fisher
küldött. Így kezdtünk Yoko Onóval sakkozni, s egészen 2000-ig minden nap
három játszmát játszottunk.”- emlékszik vissza a
művész.
 
Havadtoy egy évtizede gyűjt régi
csipkéket, mert elbűvöli őt tapintható szépségük, végtelenül variálható
formaviláguk, de legfőképp az őket készítő ismeretlen asszonyok
élettörténetei, amik észrevétlenül, alig láthatóan, mégis kitapinthatóan
a csipkékbe szövődtek. A csipkék egymásra rétegződése által a képek
szinte háromdimenzióssá válnak. A különböző rétegek egymás fölé
helyezésével alkotja meg Havadtoy saját narratíváját.

 
A „csipke-festmények” kétértelműsége
részben az anyagban rejlő kétértelműségből fakad. A menyasszonyi fátyol
fehér csipkéjétől a csábító szerető fekete csipkelegyezőjéig, a csipke
anyaga összetett metaforákat hordoz. Sam Havadtoy tudatában van ezeknek a
többrétegű konnotációknak és művészete a végső határig merészkedik,
hogy kiaknázza a csipke egyik fő funkcióját, az elfedést és az
elleplezést.
 
A kiállítás 2007. február
11-ig tekinthető meg.