A mikrostrukturák beható tanulmányozása, részletező szinte mikroszkopikus feltárása gyakran megkönnyíti a makrovilág, vagyis az ország, a nemzet kellően árnyalt történetének bemutatását is. (Gyuriczáné Boczkó Ágnes)
12. évfolyamon a XX. témakörnek a Hidegháború és Zala megye címet adtam (ez alkalmazható az ország bármely pontjára). A tanulók nagy érdeklődéssel és lelkesedéssel várták a témát. Ehhez talán az is hozzájárult, hogy előzetes feladatként lakhelyük közelében lévő, ma is fellelhető bunkereket, óvóhelyeket fotózhattak. Így megvolt a motiváció, hiszen nagyon sokuknak van személyes élménye a bunkerekről: játszottak bennük, illetve féltek tőlük, s ezért inkább elkerülték őket. Ezeknek az épületeknek nagy szerepe lehet abban, hogy a korábban az 1945 után kialakult világról tanult ismeretek, a történelmi légkör megfoghatóbbá váljanak számukra. Úgy vettem észre, hogy diákjaim a helytörténetre vonatkozó ismereteket sokkal inkább magukénak érzik, mint a térben távolabbi témákat.
Itt szeretném megjegyezni, hogy a személyes élményeken keresztüli megismerés, az oral history beépítése a történelemórába a kritikai gondolkodást is segíti, illetve rávilágíthat arra, hogy mennyire fontos a forráskritika még a nagyszülők elbeszélésében is. Az órán esetleg vita is kialakulhat, hiszen már érettségi előtt álló fiatalokról van szó, akik megkaphatták értesítőjüket az első szavazásukhoz, s ez felelősséggel hatja át néhányukat, komolyabban kezdenek érdeklődni a politika, az ország irányítása iránt. Ez a lelkesedés ösztönözheti őket, hogy a döntések mögé nézzenek, s azokról véleményt nyilvánítsanak.