A média különböző felületein megjelenő kritikákat ennek értelmében szakmaiatlan, politikailag motivált támadásoknak, egészen pontosan felesleges hisztériakeltésnek kell minősítenünk.

„Mint az előre várható volt, az átdolgozott történelemtankönyveket nem sokkal megjelenésük után durva, politikai alapú, a szakmai érveket nélkülöző, szemlélet- és ízlésbeli (tehát nem szakmai és tényszerű) támadás érte több médium felületein. A kritikák megalapozatlanságát jól jelzik, hogy ezen könyvekből még egyetlen tanár egyetlen órát sem tartott, tehát, mint »A tanú« c. film híres jelenetében az »ítélet« már előbb készen volt, mint maga a »per«. A kritikák közös pontja, hogy sajnálatos módon teljes mértékig figyelmen kívül hagyják az átdolgozott kötetek modernitását és valódi erényeit, így teljesen egyoldalúak. 

A gyakorlatban is megvalósult a tananyagcsökkentés, elvégezhető mennyiségű a tananyag

Bár a hazai történelemtanárok számára a legkonszenzusosabb egyetértési pont, egyúttal igen határozott igény volt a tananyagcsökkentés, a kritikák e területen mégis ellentmondásosak, mi több tananyagrészek kimaradását sérelmezik (így nehezen komolyan vehetők), ami nélkül lehetetlen lett volna tananyagot csökkenteni. Valójában a tankönyv (és a tanterv) alkotói igen bátor lépéseket tettek és valóban ki mertek hagyni hagyományosan megszokott témákat is. Ilyen módon a kötetek kézzel foghatóan (értsd: oldalszámban jól mérhetően: 50-60 oldallal – mintegy 20–30 %-kal) rövidültek, ami több évtizedes távlatban is a legjelentősebb, valódi csökkentés. Tulajdonképpen elmondható, hogy a rendszerváltoztatás óta tankönyvi szinten sosem valósult meg még ilyen mértékű tananyagcsökkentés. A korábban „újgenerációs” néven jegyzett, frissen megjelent új 9. osztályos gimnáziumi kötet például a maga 176 oldalas terjedelmével közel fele olyan hosszú, mint példának okáért a könyveket éles kritikában részesítő Történelemtanárok Egylete (TTE) alelnöke által is jegyzett 307 oldalas, korábbi 9. évfolyamos kötet (Dupcsik Csaba – Repárszky Ildikó: Élő történelem I. A 9. évfolyam számára. Műszaki Kiadó, 2009.), mely ráadásul a régi tantervi szabályozásnak megfelelően csak az első ezredfordulóig tartalmazza a történelmet, így arányaiban tehát több, mint kétszer olyan hosszú, mint az említett új kötet! Ennek kapcsán továbbá fölvetődik a kérdés, hogy mennyire lehet komolyan venni egy olyan bírálatot, melynek megalkotásában az állami tankönyvkiadás közvetlen kárvallottjai is közreműködnek. Abszolút megérthető, ha olyan szerzők, akiknek tankönyvei az új, családok százezreinek életét megkönnyítő, ingyenes tankönyvellátást lehetővé tevő szabályozás miatt kerültek le a tankönyvlistáról, nem tudnak elfogulatlanul gondolkodni az új kötetekről. Így tehát sokkal érdemesebb lesz majd a valóban független és szakmai 
elemzésekre figyelni. 

Szintén ide kívánkozik, hogy kritika érte az egyes tematikus egységek hosszát is. Gyors fejszámolással kiszámítható, hogy ha például 9. évfolyamos »A« jelű tankönyvben 22 tematikus egység van egy tankönyvben, akkor heti két órás tárgy esetében átlagosan 3 tanóra jut egy-egy anyagrész feldolgozására, ami bőven elég a tananyag elsajátításához, továbbá a kompetenciafejlesztésre is. Ráadásul különösen visszatetsző a TTE-től érkező éles kritika, figyelembe véve, hogy például a fentebb említett – a TTE alelnöke által is jegyzett – kötetben 35, minimum 6-8 oldalas, de akár 14 oldalas leckét is találhatunk!”

Forrás