A
kormány nem állt a helyén, a fegyveres ellenállásra nem a hadsereg,
hanem a felkelő csoportok készültek. A miniszterelnöknek nem is lehetett
pontos képe a kialakult helyzetről. (Forrás: Múlt-kor)

„Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást
indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy
megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A
kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ
közvéleményével.” Nagy Imre november 4-én hajnali 5.20-kor elmondott
híres rádióbeszéde azonban csak részben felelt meg a valóságnak. A
kormány nem állt a helyén, a fegyveres ellenállásra nem a hadsereg,
hanem a felkelő csoportok készültek. A miniszterelnöknek nem is lehetett
pontos képe a kialakult helyzetről.

A szovjet vezetés, miután tájékozódott a magyarországi
eseményekről, azonnal mozgósításba kezdett. Ennek megfelelően október
24-én hajnalban szovjet egységek – negyjából 6000 katona, 290 harckocsi,
120 páncélozott jármű – jelent meg Budapest utcáin. Másnap október
25-én újabb 3 hadosztály – mintegy 20 ezer ember – csatlakozott
a fővárosban állomásozó erőkhöz. A szovjet politikai és katonai vezetés
azonban nem számolt komoly fegyveres ellenállással. Tévedtek. Ekkor már
nem volt elegendő a katonai erődemonstráció. A fővárosban már
jelentősebb ellenállási gócpontok alakultak ki a VIII., IX. kerületben, a
Baross és Széna téren, valamint Pesterzsébeten és
Csepelen.

Október 30-a két
szempontból is fordulópontot jelentett. Egyrészt a szovjet vezetés
elhatározta, hogy kivonja a csapatait Budapestről, másrészt döntöttek
egy új hadművelet végrehajtásáról. A katonai megoldás mellett főleg
Mikoján és Szuszlov kardoskodott, végül Mamszurov altábornagyot
megbízták a „Forgószél” fedőnevű hadművelet
előkészítésével.

Első lépésként október 30-án újabb
egységek – a 31. légideszant gárdahadosztály, 114. és 381.
ejtőernyős-deszant ezredeinek alegységei – érkeztek a veszprémi
reptérre. Másnap a harkovi 35. gépesített gárdahadosztályt is
Magyarországra vezényelték. A Tökölön állomásozó Különleges Hadtest,
Lascsenko altábornagy vezetésével megkezdte készletei feltöltését. A
Mamszurov altábornagy parancsnoksága alatt álló 38. összfegyvernemi
hadsereg az ország keleti részén állomásozott.

Nagy
Imre hiába tiltakozott a szovjet csapatmozgások ellen, nem történt
semmi. Válaszul november 1-jén a miniszterelnök bejelentette az ország
semlegességét, és kilépését a Varsói Szerződésből. Még ugyanezen a napon
újabb szovjet harckocsizó hadosztály lépte át a magyar határt, valamint
a Babadzsanjan altábornagy vezette 8. gépesített hadsereg Debrecen,
Szolnok, Kecskemét, Gyöngyös térségében megkezdte a hadművelet
előkészítését.

Három fő csapásirányt jelöltek ki a
haditervben. A Különleges Egység feladata volt Budapest elfoglalása, a
38. összfegyvernemi hadseregnek a Dunántúlt, míg a 8. gépesített
hadseregnek az ország keleti felét kellett ellenőrzése alá vonnia. A
hadművelet megkezdését a „Mennydörgés-444” („Grom-444”) jelszó
elhangzása jelezte.