A
nyilvánosság most láthatja először a plakátgyűjteményt
(Forrás:
Népszava)

A Tavaszi Fesztivál egyik jelentős eseményeként nyílt meg a
Budapest Galériában az Ernst Galéria eddig nyilvánosságot még nem látott
plakátgyűjteménye. Az április 18-ig megtekinthető „A magyar filmplakát
aranykora” című kiállításon, többek között Bíró Mihály, Földes
Imre, Sátori Lipót műveit láthatja a nagyközönség.

A némafilmek idejére tehető a filmplakátok művészi
kiteljesedése. A film címének, és a rendező nevének feltűntetése
mellett, ugyanis pusztán a grafikai virtuozitás eszközeivel csalogatták
be a nézőket a filmszínházakba. A szereplők neveit gyakran fel sem
tüntették, nem a sztárok adták el a filmet. Így a grafikusnak egy darab
papíron kellett elmesélnie az egész történetet szerelemről, rémületről,
tragédiáról vagy komédiáról. Jócskán merít ebből az időszakból az Ernst
Galéria gyűjteménye. Az Ernst Galéria nem tévesztendő össze, az Ernst
Múzeummal, mellyel csak névazonosság áll fenn. Eleni Wastl és férje
magángyűjteményében megtalálható Bíró Mihály, a Dr. Lauffen című filmhez
készült döbbenetes erejű alkotása, mely szinte minden a moziplakát
témájával foglalkozó tudományos műben előkelő helyen szerepel. A
Tanácsköztársaság híres plakátját, a „Kalapácsos embert” alkotó Bíró
Mihálynak a Faun című, szintén 1917-es filmhez készült alkotása is
látható a kiállításon. Az egyik legszuggesztívebb művész, Földes Imre
több, mint 30 munkája látható a Budapest Galériában, köztük az a
világhírű alkotás is, melyet 1915-ben a Szibéria című amerikai filmhez
készített. A 30′-as és 40′-es évek hangosfilmjeiben már megjelenik a
sztárkultusz, a filmszínészek arca csábította be a közönséget. Ezzel
együtt csökkent is a művészi színvonal, de még ezek között is szép
számmal találunk dekoratív, aprólékosan kidolgozott
alkotásokat.

Az alacsonyabb művészi
színvonalért viszont kárpótol, hogy láthatjuk többek között Kabos
Gyulát, Karády Katalint, Jávor Pált, Páger Antalt, Humphrey Bogart-t,
James Cagney-t, Errol Flynn-t, Olivia de Havilland-t, Cary Grant-et,
Ingrid Bertgmann-t, Bette Davis-t, Gaál Franciskát, Hörbiger Pált vagy
éppen Jean Gabin-t a magyar grafika aranykorának kiemelkedő alakjai
szemével.

Eleni Wastl, a gyűjtemény
tulajdonosa elmondta, hogy kollekciójukban Magyarországon bemutatott
filmekhez készült plakátokat gyűjtöttek össze. A külföldi filmek nagy
része is magyar vonatkozású, ha nem a színészeket illetően, akkor
például a rendező Korda, Kertész, Cukor vagy a producer Paszternák
által, akik később George Cukor, Joe Pasternak vagy Michael Curtiz néven
lettek ismertek a hollywood-i filmgyártás aranykorában.
(…)

Ilyen jellegű kiállítás eddig
csak nagyon ritkán született, ekkora terjedelmű anyagot pedig még soha
nem láthatott magyar közönség. Holott a magyar grafika elismertségét és a
moziplakátok művészi rangját mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az
angol Christie’s árverési háznál 2001-ben egy magyar grafikus, Grosz
Károly által készített filmplakát 80.750 fontért – több, mint 300 millió
forint – kelt el. Eleni Wastl elmondta, hogy gyűjteményükben nem egy
olyan alkotás is látható, amelyik párja egyetlen hazai vagy nemzetközi
közgyűjtemény tulajdonában sem található. A filmplakátok ugyanis nagyon
kis számban készültek – gyakran 20-30 volt belőlük – és rendkívül rossz
minőségben maradtak fenn. A hirdetőoszlopokra új plakátok kerültek, de
szerencsére megjelent a „kor gyűjtője”, a mozigépész, vagy a pénztáros,
aki egyet-egyet eltett emlékbe. Nekik – és a Wastl házaspárnak –
köszönhető, hogy a gyakran silány anyagból készült, megcsonkított,
gyűrött, néha több, mint 90 éve hányódó alkotások, most restaurálva
megcsodálhatók.

Külön erénye a
tárlatnak, hogy az összes kiállított műről kitünő katalógus is készült,
melynek jegyzetei és tanulmánya segítenek eligazodni,
művészettörténetünk eme új, izgalmas
ágában.
 
Tovább
a teljes cikkhez