A
fájlletöltés önmagában nem büntetendő. Aki magáncélra tölt le az
internetről, nem vétkes, csak abban az esetben, ha a többi
felhasználóval meg is osztja a birtokában lévő tartalmakat.
(Forrás:
Index)

Az utóbbi időben
Magyarországon és az Egyesült Államokban is felgyorsultak az események a
zene- és filmletöltések háza táján. Magyarországon egymás után
foglalnak le szervereket, az Egyesült Államokban pedig most került a
Legfelsőbb Bíróság elé a szórakoztatóipari cégek és a fájlcserélő
szolgáltatók évek óta húzódó pere. A kérdés csak az, hogy itthon kinek
kell félnie, kit és milyen jogon foghatnak perbe internetes jogsértések
miatt.

Szinger András, az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda
Egyesület jogásza elmondta, ha tisztázni akarjuk, hogy a fájlletöltés
milyen esetben illegális, el kell választanunk a fájlcserét a többi,
hagyományosabb letöltési cselekménytől.

„A letöltés a magyar jog szerint – amennyiben
jövedelemszerző/fokozó jellege nincs és csak a családi-baráti kör
műélvezetét szolgálja – magáncélú másolásnak minősül, amely a törvény
értelmében szabad felhasználás (azaz nem engedélyköteles, nem kell utána
díjat fizetni). Az ilyen magáncélú letöltőket tehát nem lehet büntetni,
velük szemben polgári peres úton sem lehet eredményesen igényt
érvényesíteni. Persze valahol mélyen igazságtalan, hogy egy ilyen
esetben a folyamat összes szereplője (az internet-kapcsolatot biztosító
szolgáltató, az anyagot fizetés ellenében hozzáférhetővé tevő kalóz
tartalomszolgáltató, illetve a tartalomnak reklámbevétel fejében otthont
adó tárhelyszolgáltató) keres a dolgon, kivéve azokat, akiknek a
tartalom köszönhető: az alkotók, a zenészek, az előadók és a kiadók” –
mondta a zenei szerzői jogok közös jogkezelő szervezetének jogásza.

 Egy neve elhallgatását
kérő, rendszeresen cserélgető felhasználó az Indexnek azt mondta, nehéz a
dolga annak, aki csak letölteni akar. Nem egyszerű legálisan, vagyis
magáncélra hozzájutni a számokhoz, vagy filmekhez, ráadásul egyes
fájlcserélők esetében az éppen töltött fájl már maga is megosztottként
jelenik meg a hálózatban. „Tudom, hogy letölteni szabad, és megosztani
nem, de a legtöbb hubra nem engednek be, csak ha meg is osztok
valamennyit, úgyhogy mindenképp illegális lesz, amit csinálok” –
fogalmazott.

Szinger András
elmondta, a „megosztás” jogi szempontból azért aggályos, mert a
zeneműveket egy tartalmilag meghatározatlan kör (gyakorlatilag az adott
fájlcserélőhálózat összes tagja) számára hozzáférhetővé teszi.
„Amennyiben egy ilyen rendszerhez bárki csatlakozhat (regisztráció,
díjfizetés vagy egyéb bárki számára elérhető feltételekkel vagy
feltételek nélkül), azt a magyar bírói gyakorlat nyilvánosnak tekinti. A
zeneművek nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele pedig
engedélyköteles. Ezen logika alapján arra a következtetésre juthatunk,
hogy aki fájlcserélő-hálózatban szerzői jogi oltalom alatt álló
zeneműveket (vagy más ilyen oltalom alatt álló tartalmat, például
filmeket, szoftvert) megoszt, az jogsértést követ el” –
fogalmazott.

A március végén
lefoglalt magyarországi szervereket azon a jogalapon záratták be, hogy
üzemeltetői bevételre tettek szert a fizetős letöltésekből. Itt
nyilvánvaló, hogy jogsértő aki fenntartja a warez-szervert, de felmerül a
kérdés, hogy aki befizet a ftp-szolgáltatásra, bűnrészes-e. Az Artisjus
jogásza szerint ha a letöltő magáncélra tölt le (és nem oszt meg
semmit), abban az esetben akkor sem lehet felelősségre vonni, ha
fizetett egy illegális szolgáltatónak.

A megkérdezett fájlcserélő júzer szerint az illegalitás
azért is burjánzik, mert legálisan túl drágán lehet hozzájutni a
tartalmakhoz, ráadásul a választék sem elegendő. „Isten bizony
szakajtónyi cd-t vennék, ha mondjuk kétezer forintba kerülne darabja, de
öt-hatezer forint az tényleg nevetségesen sok, még ha meg is tudnám
venni, akkor sem adnék érte annyit, elvből. Aztán ott vannak azok a
zenék, amikhez nem lehet itthon hozzájutni, azoknak a letöltése miatt
nincsen lelkifurdalásom, hozzák be a kiadók, legyen választék, majd
talán akkor lesz.”