Kérdés,
hogy az iskola vagy inkább a szülők feladata megtanítani a gyereknek,
hogy mikor milyen viselkedés a helyes, mit kíván az illem?
(Forrás:
Reggel.hu)

Elvárás – Ki legyen a
szigorú követelmények, a szerető támogatás és az értékrend
forrása?

Versenyközpontú korunkban
az iskolában is megnőtt a teljesítmény jelentősége. Maguk a pedagógusok
is szóvá teszik, hogy alig jut idejük tanítványaik nevelésére. Kérdés
persze, hogy az iskola vagy inkább a szülők feladata megtanítani a
gyereknek, hogy mikor milyen viselkedés a helyes, mit kíván az illem?

Szakemberek szerint az iskola soha
nem mondhat le a jellemformálásról. Nevel a tanár, az épület, sőt az
osztálytársak is. Amiről napjainkban szó van, az az iskola sajátos
értékrendje, amit a pedagógusok más-más módon közvetítenek. Általában
magasabb iskolafokozaton, a gimnáziumban már erősebben hat a tanár
egyénisége, mint a közösség vonzereje. Bizonyos értelemben a szülő is
pedagógus. De milyen viselkedési mintát képes mutatni a gyerekének?
Amikor a mai szülőkről beszélünk, egy tagolt társadalom sokszínű
csoportjáról van szó. A gyermekét tudatosan nevelni próbáló középosztály
esetében érdekes folyamat tapasztalható: a gyerekek jóval
konzervatívabbak a hatvanas-nyolcvanas évek között felnőtt szüleiknél.

A legnagyobb problémát nem a család
válsága, a túlmunka vagy az anyagi gondok jelentik, hanem a hiteles
magatartási minták hiánya. Polgári felfogásban a nevelés a családban
történik, amit az iskolai tanulmányok csak kiegészítenek. Más elvek
szerint a felnőttek dolga a munka, míg a gyerek feladata iskolába járni,
a pedagógusok elvárásait teljesíteni. Márpedig az iskola nem válhat
teljes körű társadalmi problémakezelő intézménnyé. A gyermek sorsáért a
szülők is felelősek. Az alapvető társadalmi normák, a teljesítményelv
érvényesítése és az önmagunkkal szembeni igényesség megköveteli a
fegyelmet és a szigorú mércét. Ezt természetes módon kell, hogy
kiegészítse a szeretet és a szülői támogatás.