A
közvélekedés szerint a cigányokkal főként az a gond, hogy túl sok
támogatást kapnak az államtól, nem tisztelik a törvényt, ráadásul egyre
többen vannak. Újabb kutatás bizonyítja, hogy nemcsak tapasztalatok,
hanem előítéletek is táplálják az ellenérzéseket. (Forrás:
Népszabadság)

A magyarországi
németekkel és horvátokkal nincs különösebb gondja a többségi
társadalomnak, a cigányokat viszont általános ellenszenv övezi – ez
derül ki abból a kutatásból, amely az említett három kisebbség
megítélését vizsgálta. Pozitív és negatív állításokról kérték a
válaszolók véleményét, valamint az adott kisebbség vallására,
értékrendjére vonatkozó kérdéseket tettek fel. A kutatást Wildmann János
közgazdász, teológus vezette.

A
németekkel és a horvátokkal kapcsolatban a legtöbben azt érzik
zavarónak, hogy nem értik a nyelvüket, de az így vélekedők aránya 20
százalék alatt marad. A cigányok esetében ugyanezt már 30 százalék
kifogásolja. Hasonló azok aránya, akik idegennek tartják a cigány
kultúrát. A megkérdezettek kétharmada nehezményezi, hogy a romák „egyre
többen vannak”, háromnegyede úgy véli, nem tisztelik a törvényt,
érdemtelenül sok állami támogatást kapnak.

Viszonylag sokan (29 százalék) értenek egyet azzal,
hogy a romák kevesebb pénzért dolgoznak, mint a „magyarok”. Másfelől
kevesen vannak (24 százalék), akik szerint a cigányok és nem cigányok
együttélése gazdagítja az életünket – a másik két népcsoporttal való
együttélést a megkérdezettek kétharmada ítéli meg pozitívan. A
válaszolók fele a németeket, 40 százaléka a horvátokat is szorgalmasnak
tartja – a cigányokat csak három és fél százalék. Ami a vallást és az
értékrendet illeti: a legtöbben a cigányok családon és rokonságon belüli
összetartását emelték ki, ám a nyilatkozóknak csupán 10-15 százaléka
látja úgy, hogy a romáknak fontos a felebaráti szeretet, a
tízparancsolat betartása. A gyakorló hívők kevésbé elutasítók, mint a
nem vallásosak vagy a vallásukat nem gyakorlók.

A döntő kérdés az – állítja Wildmann -, hogy az emberek
tapasztalatokra vagy előítéletekre alapozzák-e véleményüket. Szerinte e
kutatás is mutatja, hogy a baljóslatú sztereotípiák jelen vannak a
társadalomban, a romákkal szembeni ellenérzések kialakulásában egész
biztosan szerepet játszanak az előítéletek. Mással nem magyarázható,
hogy a megkérdezettek jóval kevésbé nehezményezik, ha a horvátok vagy a
németek nyelvét nem értik. A romákra vonatkozó pozitív és negatív
kijelentésekről az emberek általában állást tudtak foglalni, míg a
vallásgyakorlással és az értékrenddel kapcsolatos kérdések hallatán (a
válaszadást segítő sztereotípiák hiányában) sokan elbizonytalanodtak. A
többség tehát távolról sem ismeri olyan jól a romákat, mint
hiszi.

A cigányok elleni erőszakos
cselekedetek egy része feltehetően személyes vagy csoportos
érdekkonfliktusokra vezethető viszsza, függetlenül attól, hogy az
elkövetők maguk is romák voltak-e. A bűncselekmények másik része azonban
valószínűleg etnikai jellegű: a sértettek pusztán azért lettek
támadások célpontjai, mert cigányok. A társadalom döntő többsége elítéli
az erőszakos megnyilvánulásokat, de – teszi hozzá Wildmann János –
korántsem biztos, hogy előítéleteivel nem teremti meg ezek
melegágyát.

Az ezerfős mintán
készült reprezentatív vizsgálatot az OTKA, az Országos Tudományos
Kutatási Alapprogramok támogatta. További részletek az Egyházfórum
folyóirat decemberi számában olvashatók.