Némi
késéssel ugyan, ám a leginkább érintettek, a Szilícium-völgy egykori
legnagyobb nevei is megünnepelték a Commodore 64 megjelenésének 25.
évfordulóját, ám a rivaldafényből mindhárom rivális
részesedett.

A Commodore
üdvöskéjének 1982 augusztusi megjelenéséről a napokban emlékeztek meg a
ComputerHistory.org rendezésében lezajlott konferencián. Olyan nagy
nevek vettek ezen részt, mint a számítástechnikát az otthonokba elhozó
C64 főtervezője, a Commodore cég alapítója, Jack Tramiel, a nagy rivális
Apple társalapítója, Steve Wozniak, valamint az Atari részéről a Pong
alkotója, Al Acorn. A régi szép időkről beszélgettek, ám nem maradhatott
ki a jelenlegi helyzet értékelése sem.

A konferencián lezajlott beszélgetésekből kiderült,
hogy Tramiel szerint egyedül az ár döntött akkoriban (is) arról, hogy
melyik fejlesztés hódíthatja meg a nagy tömegeket. Igaz, a helyzet nem
volt végtelenül egyszerű, hiszen sokan éppen a drágább terméket
vásárolták meg, függetlenül attól, hogy jobb volt-e bármiben is olcsóbb
riválisánál. Mivel azonban a C64 ára a harmada volt az Apple II árának, a
legtöbben a Commodore kicsinyke masináját választották, amely alig 1
MHz-es központi processzorával és 320 × 200-as felbontásával hamar
slágertermékké vált.

Ezt a véleményt
megerősítik azok a beszélgetések, amelyeket a főtervező folytatott
számos fiatal vásárlóval a nyolcvanas években. Kiderült, hogy közülük
sokan az Apple fejlesztését választották volna, ám nem engedhették meg
maguknak azt az összeget, amibe az AppleII került, így maradtak a
C64-nél. Mindazonáltal élesen megkülönböztették magukat a másik tábor
képviselőitől, valahogy úgy, ahogy ma a Mac-fanok szemben állnak a
PC-felhasználókkal. Kulturális háborúról (ahogy a kérdező fogalmazott)
azonban nincs szó, hogy is lehetne, amikor a piac 95 százalékát egyetlen
szereplő uralja – akármilyen hangosan védi is saját igazát a kisebbség,
sok esélye nincs.

Megemlítették a
szintén Tramiel nevéhez köthető akciót, amelynek keretében 100 dollárt
elengedtek a C64 árából, amennyiben a vásárló beszolgáltatja régi
számítógépét. Ezzel nemcsak népszerűsítették saját terméküket, de a
riválisok egy részét is kipucolták a piacról, amelyeket azután egy nagy
raktárban gyűjtöttek össze. Több példány ezután jóval egyszerűbb
feladatokat látott el, például ajtótámaszként…

A konferenciát számos egykori Commodore-alkalmazott
arra használta fel, hogy ismét találkozzon egykori főnökével,
tanítójával. Sokan életük legjobb szakaszaként emlékeznek vissza a
cégnél eltöltött időre, amikor is alapvető gondolatokat, hasznos
apróságokat tanultak meg. Az biztos, hogy Tramiel állítását eszünkbe
véshetjük: „A tömegeknek szántuk saját fejlesztésünket.” Könnyen
előfordulhat, hogy napjainkban sikerül megismételni ezt, amennyiben az
olcsó laptopok valóban milliószámra fogynak majd.