Az olasz
diktátor életével kapcsolatban a mai napig vannak homályos foltok: egy
nemrég megjelent könyv szerint 1917-18-ban a brit elhárítás (MI5)
megbízásából azon ügyködött, hogy megakadályozza országa kilépését az
első világháborúból. (Forrás: Múlt-kor)

Az archív dokumentumok szerint a későbbi olasz diktátor
1917-ben politikusi karrierjét az MI5, azaz az angol kémszervezet heti
száz fontos (mai értéken körülbelül heti 6000 fontos – 1,7 millió
forintos) segélyével lendítette előre. A briteknek ez egy kiváló
befektetés volt: az akkor 34 éves újságíró nem csak Olaszország hadban
maradása mellett kampányolt, hanem lapjában, az Il Popolo d’Italiában
propagandacikkekkel támogatta a szövetségesek terveit, és arról is
gondoskodott, hogy a béketüntetők maradjanak otthon. Meggyőző eszközei
később is híresek voltak: a feketeingesek sokszor „győzték meg”
hasonlóképp a szakszervezeti mozgalmak vezetőit.

Mussolini csekkjeit Sir Samuel Hoare parlamenti
képviselő, az MI5 akkori római embere hagyta jóvá, aki 1917-ben 100
hírszerzőt felügyelt Olaszországban. Hoare ezt 1954-ben megjelent
emlékirataiban fel is tüntette, ám a kutatók számára mindez csak most, a
férfi iratanyagának átkutatásakor vált
nyilvánvalóvá.

A meglepő felfedezést
Peter Martland történész tette, aki szerint a britek azért nyúltak
hasonló eszközökhöz, mert nagyon féltek, hogy az oroszok után az olaszok
is kieshetnek az első világháborúból. Mussolinit legalább egy éven át
fizették, hiszen ez nem számított túl nagy összegnek: a háború az angol
kincstárnak naponta került 4 millió fontba. A történész szerint azonban a
pénz nagyon hamar elfolyt, és azt Mussolini szeretőire
költhette.

Érdekes egybeesésé még,
hogy miután Mussolini átvette a hatalmat, és megindította afrikai
hódításait, pont Hoare volt az, aki 1935-ben jegyzett brit-olasz
paktumával az olaszok kezére játszotta Abesszíniát. Ez azonban a
politikus bukásának kezdetét is jelentette.

Mindez a múlt héten megjelent, az MI5 száz éves
történetét bemutató kötetben olvasható. A „Birodalom védelme” című könyv
szerzője, a cambridge-i egyetem történészprofesszora, Christopher
Andrew a szervezetet övező 100 éves titoknak véget, amikor bemutatja az
MI5 történetét az első és a második világháborúban, a hidegháborúban, és
jelenét az iszlamista terrorizmus elleni küzdelemben. Andrew egyébként
hét éven át maga is munkatársa volt az elhárításnak.

A könyvben, amelyet 400 ezer példányban nyomtattak ki, a
szerző egyebek mellett arról ír, hogy 1938-ban egy MI5-os tiszt közölte
az akkori brit kormányfővel, Neville Chamberlain-nel, hogy Hitler egy
magánbeszélgetésben „seggfejnek” nevezte őt, mert Chamberlain zokszó
nélkül tűrte a Szudéta-vidék elfoglalását. A látszólag komikus eset
azért fontos, mert azt bizonyítja, hogy a második világháború előtt a
felső náci vezetésben is voltak informátorai a brit
elhárításnak.

A könyvben eddig még
soha nem látott fényképek is vannak, például a hidegháború idején, brit
földön ténykedő szovjet ügynökökről, az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA)
embereiről valamint iszlamistákról, amint robbanószerekhez vesznek
alkotórészeket. Andrew elmondása szerint a több mint ezer oldalas könyv
írása közben gyakran maga is megijedt, amikor az addig darabokban lévő
információból összeállt a kép bizonyos eseményekről.