Nem
mindennapi kincsek gyűjteményét tárja a közönség elé az Aquincumi
Múzeum: az elmúlt év ásatásai során napvilágra került legszebb leletek
egy letűnt kor különleges esszenciáját tárják elénk. (Forrás:
Kultúra.hu)
Az Aquincumi Múzeum
szerdán megnyílt, Van új a föld alatt című kiállítása 2008 magyarországi
ásatási leleteinek legszebb darabjaiból ad ízelítőt: az itt
látható leletek jó része pár hónappal ezelőtt még a föld alatt volt –
mutatott rá Láng Orsolya régész a kiállítás megnyitóján. A kronológiát,
lelőhelyet és tematikát egyaránt figyelembe vevő tárlat annak ellenére
nyújt igen gazdag körképet az elmúlt időszak ásatásairól, hogy a
leleteknek csak töredékét állították ki. A számtalan emlék közül
kiemelkedik például az a III. századból származó, fehér márványból,
vörös mészkőből, illetve geometrikus és növényi motívumokból felépülő
mozaikpadló, amelynek feltárását és restaurálását fotókon is
végigkísérhetjük. Emellett külön figyelmet érdemel az az íját felhúzó
Dianát ábrázoló, római kori, mészkő fogadalmi tábla, amely torzóként
idézi elénk egy letűnt kor méltóságát és
pusztulását.
Az albertfalvi római
katonai táborból származó hatalmas kőgolyók a II. század tanúiként
nyugszanak egymáson – feltehetően katapultlövedékekként szolgáltak. A
durva mészkőképződmények mellett a legfinomabb kezekben megfordult
tárgyak: az ékszerek, ruhacsatok is helyet kapnak a római kort megidéző
darabok között, de őskori és népvándorlás-kori leletek is csodálkozásra
serkentik a szemlélőt.
A
Duna mentén, a Hajógyári szigeten és az M0-s körgyűrű mentén egyaránt
kincsesbányákra bukkantak a régészek, akik most egy kiadós csokrot
nyújtanak át az érdeklődőknek. „Azt a tudományos ismeretanyagot, amelyet
felszínre hoznak, nem szabad veszni hagyni, hanem publikálni kell és
megmutatni a nagyközönségnek” – mondta a megnyitón Mezős Tamás, a
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke, aki szerint itt nem csupán a
raktárakban lévő leletanyag, hanem a közönségnek büszkén megmutatható
kincsek tárulnak elénk. A kiállított emlékek közt sétálgatva pedig annak
biztos tudatában veszhetünk el a temérdek szépségben, hogy így is bőven
akad még „új a föld alatt”.