Magyarország
története címmel indított sorozatot a Magyar Televízió vasárnap
esténként 18:55-től. Egy kicsit kommersz, egy kicsit érződik rajta a
szocialista múlt közszolgálatisága, de legalább színes, és könnyen
fogyasztható. (Forrás: Töriblog)

A sorozat számos olyan újítással élt,
amely az eddig megszokottakhoz képest nagy előrelépést jelent a
történelemről szóló műsorok világában Magyarországon: először is az
időpontjával hozott változást. Öröm minden történelemért lelkesedő
televíziónéző számára, akik rendre abban a kiváltságban részesülhettek,
hogy a késő esti műsorsávban vetítették le őket, amikor épeszű embernek
már eszébe nem jut televíziót nézni, aki pedig mégis megteszi, az inkább
a felnőtt tartalmakra kíváncsi ilyenkor. A Magyarország
története ellenben vasárnap koraeste, a hétfőre lelkiekben már
felkészült nézők számára vetítik, az esti m1 Híradó előtt. (Egy frissen
felkapott bonmot szerint ez azért van, hogy mielőtt meglátjuk milyen
sz*r a helyzet nálunk, és a nagyvilágban, acélozzuk a lelkünket azzal,
hogy megnézzük azt is, milyen sz*r volt régen; mint látni fogjuk, ez
azért nincs így).

Az első részben, vagy inkább annak prológusában Nagy
György műsorvezető a sötétségbe boruló Nemzeti Múzeumba lopakodik be egy
zseblámpával a kezében, (a klasszikus hollywoodi folytatás szerencsére
elmarad, és nem ugrik a nyakába Belfegor), majd kesztyűt húz, mint
Grissom a Helyszínelőkben, és kezébe veszi I. (Szent) István pénzét.
A műsor céljairól pedig rögtön ezután nyilatkozik, miközben az
elemlámpa eltűnik, és a kesztyű is úgy kerül le róla, mint Carter
doktorról egy jól sikerült műtét után. Mint az elhangzik, a műsor azzal a
céllal készült, hogy minden kedves néző számára megszólaltassák a
múltat, és a múlt tárgyait, kezébe adják Szent István dénárját, és
kicsit megpróbálnak a múlttal kapcsolatosan egy életérzést
átadni.