… írta a BRFK III/III-as Osztályának vezetője 1989. június 16-án esti jelentésében. A szervek operatív tervüknek megfelelően hajtották végre Nagy Imre és társai újratemetési szertartásának a biztosítását. A tárgyilagos jelentés azonban nyomokban sem adja vissza azt a feszültséget, ami az esemény körül már jóval annak kitűzött időpontja előtt tapintható volt.

Napi operatív információs jelentésekből készített majd 100 oldalas válogatásunk az újratemetés előtti bő egy hónap nyilvános eseményeinek, tárgyalások állambiztonsági olvasatát adja, illetve összefoglalja a színfalak mögötti történéseket. Kiderül, hogy a szervek megkülönböztetett figyelemmel követték az újratemetés megszervezését elsősorban magára vállaló Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB), az SZDSZ és különösképpen Szilágyi Sándor és a FIDESZ minden megmozdulását, nyilatkozatát. A nyugati magyar emigráció ez irányú terveiről, lépéseiről, hazautazási szándékairól is viszonylag pontos ismereteik voltak. A New York-i magyar konzulátus maga sürgette a szerveket Király Béla beutazási kérelmének jóváhagyására, mert úgy gondolták, hogy személye garancia az események nyugodt mederben tartására. Hasonlóan csillapító szándékkal készült Budapestre utazni a Párizsban élő Fejtő Ferenc is. A gyászszertartás előtt három nappal hazaérkezett Krassó György ezzel szemben „politikai tömeggyűlést” tervez a Felvonulási térre. Itt akarja új pártját bemutatni és népszerűsíteni, illetve az elhangzó beszédekben az ellenzéki kerekasztalt elutasítani, és „összeborulás” helyett harcot hirdetni. Az újratemetés után Krassó keserűen állapította meg Zsille Zoltánnak, hogy a TIB és az MSZMP, a tömegeket félrevezetve, összejátszott a Nagy Imre-ügyben.

Napi operatív információs jelentések (1989. május 16–31., pdf)

Napi operatív információs jelentések (1989. június 1–19., pdf)

A hasonló időszak alább közölt hivatalos kronológiája szerint a pártelit és megfelelő szerveik különféle fórumokon szinte folyamatosan foglalkoztak a Nagy Imre rehabilitálásával, újratemetésével, illetve a gyászszertartás konkrét részleteivel (részvétel, koszorúzás, beszédek) kapcsolatos kérdésekkel. Az MSZMP PB üléseinek frissen digitalizált és most először közzétett hangfelvételeiből készített válogatás révén a hallgató részesévé válik ezeknek a megbeszéléseknek, érzékelheti azok bensőséges, az olykor kiélezett viták ellenére is baráti-elvtársi légkörét. S nem utolsósorban első kézből nyer információkat a pártpotentátok fejéből kipattanó, igen változatos (vész)forgatókönyvekről: „Négyszázezer embert széjjelverni egy temetés alkalmával az politikailag elviselhetetlen… neki lehet lódulni, ez technikailag megoldható…” mondja Grósz Károly, és az ötletek sora ezzel nem ér véget.

Hivatalos kronológia (pdf)

A hangrészletek az OSA Archivum honlapjáról érhetők el »

Az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) május folyamán több ülésén is szót ejtett Nagy Imre és társainak újratemetése részletekbe menő megszervezéséről. Noha a napi operatív jelentések sorra számoltak be arról, hogy a FIDESZ és az SZDSZ szervezői, a TIB ellenkezésének dacára, politikai demonstrációval készülnek, a megbeszéléseken világossá vált, hogy erről a szándékukról végül letettek. Az ülések jegyzőkönyveiből kitetszik, hogy a jelenlevők az egyik legproblematikusabb kérdésben kivétel nélkül egyetértettek: bár képviselőik magánemberként részt vehetnek, a szertartás során semmilyen hivatalos párt- és kormányszerv nem koszorúzhat. Mécs Imre, aki korábban azt a felvetést is ellenezte, hogy az MSZMP képviselőivel a temetésről tanácskozzanak, kijelentette, hogy az szembe menne Nagy Imre akaratával, de az elemi tisztességgel is. A hozzátartozók közül többen jelezték, hogy amennyiben ilyen koszorúzásra kerülne sor, ők elviszik a koporsóikat és botrányt rendeznek. A TIB-nek azt az álláspontját, hogy a temetőben nem lesznek szónoklatok, feliratok, táblák, és oda csak a meghívottak mehetnek be, szintén egyhangúlag fogadták el.

EKA-jegyzőkönyvek az újratemetés előkészületeiről (pdf)

Bár az állambiztonsági szervek május végén még semmi jelét nem látták az ezzel kapcsolatos készülődésnek, a Szabad Európa Rádió (SZER) hét helyszíni tudósítót küldött Budapestre, akik egész napos különműsorral jelentkeztek június 16-án. Egyikőjük, Szőcs Géza szerint olyanokat választottak ki a feladatra, akik képesek józanul, elfogulatlanul tudósítani az eseményről. Kollégája, Szekeres László, aki az újratemetés során Bettino Craxival, az olasz szocialisták vezetőjével, és Orbán Viktorral is interjút készített, az 1956-os Intézet minap közzétett dokumentumai szerint a szervek fedett ügynöke volt. Előtte való nap ugyanott Tamás Gáspár Miklós tett kísérletet arra, hogy rádiójegyzetében megvizsgáljon egy aktuális kérdést: Kié Nagy Imre?

A Szabad Európa Rádió hírei és interjúi 1989. június 16-án (pdf)

Tamás Gáspár Miklós: Kié Nagy Imre? (BBC, pdf)

Eheti összeállításunkat Tamási Miklós fényképeivel illusztráljuk, amelyeket 1989. június 16-án a Hősök terén készített. (További képek az OSA Archivum honlapján.)

Ízelítőül a SZER-hez 1989. június 12. és 19. között beérkezett hallgatói üzenetekből válogatunk.

Nagy Imre személyével kapcsolatos soron következő méltatásaikhoz és elhangzó nekrológjaikhoz szeretném felhívni szíves figyelmüket egy apró és talán ezért feledésbe merült s talán nem publikált eseményre. Nem ismerem az idevonatkozó összes irodalmat és nem tudom, hogy megörökítést nyert-e 1956. október 23-án a késő délutáni eseménysorozatából két momentum. Mindkettő színhelye a Kossuth Lajos tér volt. Személyes résztvevőként idézem fel mindkettőt.

A budai Bem térről a Margit hídon és a Kossuth hídon át a Parlament elé vonuló hatalmas tömeg oda megérkezve rövidesen követelni kezdte Nagy Imre személyes megjelenését ütemes, halljuk Nagy Imrét kiáltásokkal. Amikor már harmadszor, vagy negyedszer hangzott fel az egész teret betöltő tömeg részéről ez a követelés, a Parlament baloldali erkélyéről valaki bejelentettje, hogy már elmentek érte, majd kisvártatva azt is bejelentették, hogy útban van a Parlamentbe. Jó idő elteltével közölték, hogy már megérkezett a parlament épületébe, De jó időbe tellett, amíg végre az erkélyen megjelent s nyilván az ÁVO emberei megszabták számára mit is mondjon, hogy meddig mehet el a megnyilatkozásában.

Amikor megjelent a tömeg az erős késő délutáni szürkületben nem vette ki biztonsággal személyét, ezért elhangzott a követelés, hogy világítsák meg az arcát. Eleget tettek ennek az óhajnak is. Egy régimódi, lapos kör alakú íróasztali lámpa búrájával megvilágították jellegzetes arcát. Erre felcsattant a taps. Ezután szólásra emelte hangját. Kedves elvtársak, tette ezt nyilvánvalóan az előzetesen az ÁVO által megkövetelt koreográfiának megfelelően. A tömeg azonnal reagált a megszólításra: Nincs elvtárs, nincs elvtárs, zúgott a hatalmas téren. Nagy Imre még vagy kétszer megkísérelte azonos megszólítással üdvözölni a tömeget, de a felháborodás, a tiltakozás egyre hevesebb lett. Erre kénytelen volt a saját módján megnyilatkozni. Kedves magyar barátaim. Hatalmas örömteli tapsvihar volt erre a tömeg reagálása. Majd következett az előírt beszéd elmondása, mely a pártunk és kormányunkra való utalással az elkövetett hibák pártunk és kormányunk általi orvoslására utalt. A tömeg ezt nem akceptálta. Szavalókórusok tarkították az elhangzott beszéd menetét mindvégig. Hatalmas hangzavar volt a téren. S egyszer csak a beszéd befejeződött.

Nagy Imre erkélyről visszavonult a Parlament épületébe. De váratlanul, kisvártatva visszajött az erkélyre, s a mikrofonon keresztül önmagát adva, saját szavaival így szólt: arra a kérdésre válaszoljatok nekem, kinek szólt ez a fütty, miért fütyültetek? A tömeg válasza nem késlekedett. Felzúgott több mint 100 000-nyi torokból, vesszen Gerő, vesszen Gerő, vesszen a párt. Így adva tudtul, hogy a beszédét szinte végigkísérő füttykoncert és a szavalókórusok nem az ő személyének szóltak. Nagy Imre identitáskeresése volt ez 1956. október 23-án. Lekontrollálta, hogy a tömeg óhajtja-e ténylegesen az ő személyét és ő valóban bírja-e az elkeseredett tömeg bizalmát. A gyalázatos per folyamán nyilván felrémlett előtte a forradalom azon pillanata, amikor első ízben találkozott a néppel és a nép őszintén, közvetlenül válaszolhatott saját kérdésére. És ezt a bizalmat semmilyen áron nem volt hajlandó elárulni. A végkifejletben az első érzelem és értelmezést indító találkozás a tömeggel valóban s nemcsak képletesen perdöntő volt.

Jó napot kívánok. Csörsz Lajos vagyok Miskolcról. Tegnap részt vettem a temetésen, Budapesten, meglepett, hogy ennyire fegyelmezettek az emberek. Nem gondoltam volna. Egyébként a jugoszláv nagykövetség előtt a kapura is virágokat és a kerítésre is virágokat helyeztek, lefényképezték őket. Hát részemről nagyon szomorú esemény volt, de nagyon örülök, hogy részt vettem rajta.

Egy másik észrevételem, hogy sajnálattal vettem tudomásul, hogy a SZER nem küldött koszorút a Nagy Imre temetésre, holott nagyon sok szervezet küldött Nagy Imre és társainak emlékére.

További dokumentumok 1989-ből az OSA Archivum honlapján »

1989 dokumentumai a TTE honlapján »