Húsz
évvel ezelőtt, 1989. szeptember 18-án értek véget a Nemzeti Kerekasztal
tárgyalásai. A rendszerváltó ellenzék és az MSZMP képviselőinek három
hónapon keresztül folytatott vitájának jelentős szerepe volt az
egypártrendszer megszűnésében és a pluralista demokrácia létrehozásában.
(Forrás: FN)

Az ellenzék és a
állampárt egy asztalhoz ülése egy hosszabb folyamat végét jelentette. Az
ellenzéki szervezeteknek el kellett jutniuk az illegális státuszból
először a féllegális, megtűrt állapotba. Fontos volt, hogy a diktatúra
érezze az alulról jövő kezdeményezések nyomását, és hajlandó legyen
komolyan venni ezeket az erőket. Ennek a folyamatnak jelentős állomása
volt a magában a pártban jelentkező törésvonalak kiszélesedése, a belső
ellenzék létrejötte.

Nincs több
szalámizás

1989. január 10-én az
Országgyűlés elfogadta az egyesülési és gyülekezési törvényt,
legitimálva az ellenzéki szervezeteket. Január 26-án Pozsgay Imre, az
állampárt nemzeti reformszárnyának képviselője az 1956-os eseményeket
népfelkelésnek nevezte az addig a párt által hivatalosan használt
ellenforradalom kifejezés helyett.

A
március 22-én megalakult Ellenzéki Kerekasztalnak (EKA) különösen
óvatosnak kellett lennie a pártállam által a fordulat éve (1948) előtt
magas fokon űzött szalámitaktikával szemben. Negyven évvel korábban
ugyanis gond nélkül felszeletelték a jobb- és baloldali konkurenciájukat
egyaránt. Ez azért sem volt könnyű, mert az ellenzéket olyan
ideológiailag különböző csoportok alkották, mint a baloldali
Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a népi irányzatot képviselő MDF
vagy a még helyét kereső Fidesz (tagok voltak még Bajcsy-Zsilinszky
Endre Baráti Társaság, Független Kisgazdapárt, Független Szakszervezetek
Demokratikus Ligája, Magyar Néppárt, Szabad Demokraták
Szövetsége).

Az MSZMP többször
megpróbált különalkukat kötni az ellenzéki erőkkel, például amikor
áprilisban megbeszélésre invitálta a szervezeteket, a Fideszt nem hívta
meg. Az EKA azonban nem dőlt be a trükknek, és egységesen távol
maradtak.

Az egységes ellenzék
komoly erősödését hozta az 1989. március 15-én szervezett ellenzéki
tüntetések sora, melyeken százezrek vettek részt. A pártnak ettől a
pillanattól kezdve már nem volt alternatívája, tárgyalnia
kellett.

Kicsit savanyú, de a
miénk

A tárgyalások elindításában
fontos szerep jutott az állampárt és az ellenzékiek között közvetítő
reformkommunistáknak, a nemzeti oldalhoz húzó Pozsgay Imrének és a
szociáldemokratákkal kapcsolatban lévő Nyers
Rezsőnek.

Kiemelkedő még a Független
Jogász Fórum tevékenysége,
melynek vezetője, Kónya Imre
felhívta az ellenzék figyelmét, hogy egyezzenek meg bizonyos kardinális
kérdésekben, hogy egységesen képviselhessék majd álláspontjukat a
tárgyalásokon például a szólásszabadság, vagy a választójog
ügyében.

A tárgyalások 1989. június
13-án indultak meg. A NEKA (Nemzeti Kerekasztal) első jelentős
eredménye, hogy a függőben lévő, de a tárgyalások során érintett, az
állampárt által hozandó törvényeket az visszavonta. Az ellenzékiek
megakadályozták azt is, hogy az államfőválasztást és a helyhatósági
választásokat az országgyűlési választások előtt
tartsák.

Az EKA (Ellenzéki
Kerekasztal) kijelölt célja a békés átmenet biztosítása volt: a
diktatúra elszámoltatása, de a fegyveres ellenállás elkerülése. 1989.
szeptember 18-án véget értek a három hónapja tartó egyeztetések és az
ellenzéknek sikerült ráerőltetnie döntéseit a sokszor vonakodó, de végül
kompromisszumokra kényszerülő állampártra.

Békés átmenet

A
köztársasági elnök közvetlen választásával szemben megoszlottak a
vélemények az ellenzékiek között, de végül a parlament által választott
államfő változatát találták megfelelőnek. A 1989 novemberében tartott
négyigenes népszavazáson az ország döntött a munkahelyi pártszervezetek
és a munkásőrség feloszlatásáról, az MSZMP vagyonelszámoltatásáról,
valamint arról, hogy az államfőt csak az országgyűlési választásokat
követően, egy új parlament válassza meg.

A húsz éve befejeződött tárgyalások során az ellenzéki
erők azóta sosem látott egységben léptek fel a pártállam képviselőivel
szemben, és a racionalitás talaján maradva sikeresen fegyverezték le a
negyven évig uralkodó kommunista diktatúrát. Más kérdés, hogy az elmúlt
húsz évben az EKA szereplői hogyan és milyen módon estek egymásnak, az
akkori közös célt gyorsan elfelejtve.

A
Figylőnet cikke videókkal »