Morális válság a nyuszis magazintól Molnár
Csilla öngyilkosságáig, avagy mi változott meg 1989-ben? (Forrás:
ArchívNet, Múlt-kor)

Az
1980-as évek közepére (1985-1986) a Kádár-rendszer belső stabilitása
egyre több gazdasági-társadalmi kihívással volt kénytelen szembe nézni:
az ellenzéki ún. „Monori-találkozó”, a Tiszatáj című folyóirat
szerkesztőségének leváltása, a magyar-román kapcsolatok látványos és
egyre nyilvánvalóbb romlása, az emberek hétköznapjait leginkább
befolyásoló gyakori áremelések, illetve olyan új jelenségek, mint pl. a
sokat vitatott „bős-nagymarosi vízlépcső” építésének kérdése. A fokozódó
eladósodás ellenére is vonzó maradt a kirakat. A növekvő
pénzügyi-gazdasági nehézségek erősítették azt a szándékot, hogy hazánk a
„blokk”, illetve Kelet-Közép-Európa regionális központjává váljon,
vonzza a nyugati befektetőket és a turistákat egyaránt.

Erről a szándékról is tájékoztatnak az Magyar
Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának (MSZMP KB) Agitációs és
Propaganda Osztályán keletkezett, illetve őrzött iratok 1986-ból. Egyre
több nyugati napilap, TV-társaság kért tudósítói számára akkreditálási
kérelmet (The Independent, The New York Times, TF 1) a hivatalos magyar
szervektől, amelyek a kérést készséggel teljesítették, de azt a
feltételt szabták, hogy az említett médiumok nyissanak állandó irodát
Budapesten Bécs helyett!

A rendszer
nyitottságának, rugalmasságának demonstrálásán kívül az idegenforgalmi
előnyök (a valutabevételek, a turisták számának növekedése; pl. egy
1987-es statisztika szerint 19 millió külföldi kereste fel hazánkat
abban az évben) mérlegelése magyarázza a kormányzat pozitív
hozzáállását. Természetesen a nyitottságnak, együttműködésnek léteztek
„rendszer-specifikus” határai: olyan jelenségek begyűrűzése Nyugatról,
amelyek a „szocialista erkölcsiséggel”, a társadalom többségének „jó
ízlésével” összeférhetetlenek. A Playboy magazin ügye, hasonlóan a hazai
„Szépségkirálynő-választás” megrendezésének kérdéséhez, jól
érzékeltetik ezeket a határokat.

Az ArchívNet
cikkében is olvasható, egy időben (1986 nyarán) keletkezett dokumentumok
közös mozzanata egy tragédia: az első magyar szépségkirálynő, Molnár
Csilla öngyilkossága .A rendelkezésre álló pártiratokból
sajnos nem állapítható meg, hogy megvalósult-e a magazin kérése, és ha
igen milyen feltételekkel. A pártszerv illetékese úgy vélte, hogy az
„idegenforgalmi előnyök” miatt érdemes megfontolni a Playboy
kérését. Ugyanakkor a Külügyminisztérium sajtóosztályának a
vezetője arra a tagadhatatlan tényre is utal, hogy mintha a Playboy a
magyar kormányzat költségére „tervezne egy kellemes és hosszas
magyarországi kirándulást, a fizetség pedig lényegében lányaink bájainak
propagálása lenne.”

A
dokumentumok és az ArchívNet részletes cikke