Egy új
kutatás szerint a klimatikus viszonyok megváltozása segítette hozzá az
emberiséget a Szaharán történő átkeléshez: 110 illetve 45 ezer évvel
ezelőtt az esősebb és hűvösebb időjárás gazdagabb vegetációt és
indulásra alkalmas környezetet biztosított számukra. (Forrás:
Múlt-kor)
A Szahara sokáig fizikai
határt jelentett a vándorlások során, így a kutatók nem is értették,
hogy az emberiség miként juthatott el Európába. A Holland Királyi
Tengeri Kutatóintézet munkatársa, Isla Castañeda azonban a
kelet-afrikai partok menti tengerfenéken az elmúlt 192 ezer évben
lerakódott, a sivatagi porral érkező növényi szénhidrogének maradványait
vizsgálta meg. Ezek szénizotópjaival ugyanis könnyen megállapítható,
hogy melyik korokban milyen növények nőhettek ott.
A szénhidrogének aránya ugyanis 120-110 ezer évvel
ezelőtt drasztikusan megnőtt, majd 50-45 ezer évvel ezelőtt a jelenség
megismétlődött. A kutatók szerint az éghajlat ekkor sokkal kedvezőbbé,
és elfogadhatóbbá vált, és a kőkori emberek is ekkor kezdték meg
vándorlásukat: az első, Afrikán kívüli modern emberi fosszília 93 ezer
éves, és Izraelből származik. A régészeti és genetikai analízisek
emellett azt is mutatják, hogy a következő nagyobb kivándorlási
hullámokra is a klimatikus viszonyok ismételt megváltozásával került
sor.
Ez azonban nem az első hasonló
elmélet: tavaly a Bristoli Egyetem kutatónője, Anne Osborne számolt be
arról, hogy az első átutazók 120 ezer évvel ezelőtt mára eltemetett
folyóhálózat mentén kelhettek át a líbiai Szaharán.
A kutatás részletei az amerikai tudományos akadémia
lapjában (PNAS) olvashatók.