De mi az
a világnézeti semlegesség, és meg lehet e egyáltalán felelni ennek az
elvárásnak? (Forrás: Eduline)

„Négy
évig Görögországban jártam iskolába, ez pont az általános iskola felső
tagozatára esett. A mi családunk nem kifejezetten vallásos, bár a
testvéreim és én is meg vagyunk keresztelve.” – meséli a most 18 éves
Zsófia. „Először nagyon furcsa volt, hogy az évnyitón papok szentelik
fel a tantermeket, és minden reggel közösen imádkozik az évfolyam. Én
nem tudtam még görögül imádkozni, és nem éreztem volna szívből jövőnek
az sem, ha a többiekkel együtt keresztet vetek ima közben. Ezért
megkértem az osztályfőnökömet, hogy nekem ezt ne kelljen csinálni. Nem
volt belőle gond egyáltalán.”

A
megengedők

Nem Görögország az
egyetlen hely Európában, ahol a világi iskolákban is kötelező
hittan-oktatás van. Németországban például a Szövetségi Alkotmány
megszabja, hogy az állami iskolákban is kell vallást oktatni, és ugyanez
a helyzet Dániában is. (Igaz ugyanakkor – és ez lényeges! – hogy a
hittan anyagot nem az egyházak állítják össze, és hagyják jóvá, hanem a
parlament, hasonlóan a többi tantárgy anyagához.) Ehhez hasonlóan
Nagy-Britanniában is vallási tájékoztatási kötelezettsége van a világi
iskoláknak.

Ezekben az országokban
azonban az is közös, hogy – bár a vallással foglalkozó órákon kötelező a
jelenlét, és vizsga is van belőle – a hitéletben való részvétel felől
mindenki maga dönt. Más szóval: a diákok következmények nélkül
képviselhetik ateista világnézetüket, és semmilyen egyéb előírás nem
vonatkozik rájuk, túl azon, hogy a vallással foglalkozó tananyagot
sajátítsák el, éppúgy, mint a történelmet, vagy a
fizikát.

Érdekes változások
figyelhetők meg az utóbbi évtizedekben az Egyesült Államokban is, ahol
egészen a 90-es évekig egységesen kötelező volt a vallási semlegesség az
állami iskolákban. A mai tendencia ezzel szemben az, hogy – a
legfelsőbb bíróság állásfoglalását követően – a vallásos nevelés egyre
inkább teret hódít. A közlemény szerint minden tanulónak joga van arra,
hogy vallásos hitének és meggyőződésének iskolán belül is kifejezést
adjon.

 „Ezen fejlemények
minden bizonnyal összefüggésben vannak azzal a ténnyel, hogy a világban
mindenütt egyfajta „multikulturális robbanás” figyelhető meg, annak
összes előnyével és hátrányával együtt.” – elemzi a változóban levő
közfelfogást Polgár Gabriella vallásszociológus. „Régebben úgy hittük,
hogy azzal teszünk a legjobbat, ha semmit nem erőszakolunk rá a
gyerekekre, a világnézeti nevelés egyedül a család felelőssége. Mára
azonban a közerkölcsök annyira felhígultak, és az egymás mellett élés
annyi kihívást rejt magában, hogy az állam sok helyen segítségül hívja a
vallást. Hiszen a vallások mindegyike valahol egy közös erkölcsi
talapzaton nyugszik.”

 A
nem megengedők

A fenti tendenciának
ellentmondani látszik ugyanakkor, hogy több országban is problémát
okoztak, és alkotmányossági vitát kavartak a tantermekben elhelyezett
feszületek, illetve az iskolai vallási ünnepségeken való kötelező
részvétel. Alig pár hete egy osztrák apuka az alkotmánybírósághoz
fordult a lánya óvodájában található feszület miatt. Elhatározásában
nyilván az a tény erősítette, hogy egy hónappal megelőzően az Emberi
Jogok Európai Bírósága hasonló ügyben elmarasztalta
Olaszországot.

 A bíróság
indoklása szerint az iskolai kereszt több mindent sért: egyfelől a
szülők jogát ahhoz, hogy saját lelkiismeretük szerint neveljék
gyermeküket, másfelől pedig a gyermek vallásszabadsághoz fűződő jogait.
„A felekezeten kívüli, illetve a kisebb felekezetekhez tartozó szülők
szokásos érvelése általában az, hogy az egyfajta vallási jelkép
kizárólagos jelenléte az iskolákban, a diákokban azt a téves
meggyőződést alakíthatja ki, hogy az állam, az iskola és az uralkodó
vallás szétválaszthatatlanok: következésképpen, aki nem gyakorolja a
vallást, az megbélyegzett kívülállóvá válhat.” – elemez a
vallásszociológus.

A szakember
szerint a szülőknek ebben „részben” igazuk van. Szerinte a kormányok
akkor járnának el helyesen, ha a vallásos témákat egyfajta
interkulturális oktatás részévé tennék, és az erkölcsi nevelésen túl a
különböző vallások közös gyökereivel, illetve alapvetéseivel ismertetnék
meg a fiatalokat. Egyébként létezik hasonló kezdeményezés: például
Izraelben, ahol egyes általános iskolákban évfolyamonként váltakozva a
zsidó, a keresztény és az iszlám hagyományokkal ismerkednek a tanulók, a
békés egymás mellett élést erősítendő.

És az iszlám

A nem
keresztény vallások közül az utóbbi esztendők során Európában és
Amerikában is különös mértékben megerősödött az iszlám közösségek
szembenállása a befogadó országok nevelési rendszerével – írja az Új
Pedagógiai Szemle című folyóirat e tárgykörrel foglalkozó cikkében. Az
iszlám követői sok helyen radikálisan foglalnak állást a kérdésben.
Számos kezdeményezés jónak látná, ha a hitközséghez tartozó gyerekek
elkülönített nevelést kapnának, és nem látogatnák a keresztény
iskolákat.

 „Egy ilyen
típusú differenciálásnak azonban messze ható és súlyos következményei
lehetnek, amelyek korántsem használnának a társadalom egészének.” –
fogalmaz az eduline-nak nyilatkozó szakember. Éppen ezért több
országban, ahol jelentős számú mohamedán lakosság él, a kormányok
igyekeznek láthatóvá tenni az iszlám vallást a tanrendben és a
tankönyvekben is, illetve sok iskolában tesznek engedményeket – értsd:
megengedett a fejfedő, és a kendő használata.

Kanaki Anna (eduline)