Magyar
sportolók kitűnően szerepeltek 1906-ban a Pánhellén játékok nevű,
„nemhivatalos” olimpián, mint ahogy majd 80 évvel később, 1984-ben, a
Moszkva inspirálta Barátság játékokon, amelyet a bojkottált Los
Angeles-i olimpia pótlékaként rendeztek. (Forrás: hvg.hu)

Az 1896-os, első újkori olimpia sikerén
fölbuzdulva az athéni szervezők azt szerették volna a Nemzetközi
Olimpiai Bizottságnál (NOB) elérni, hogy attól kezdve rendezze Athén az
összes olimpiát. Ezt a NOB illetékesei udvariasan visszautasították, de
hozzájárultak ahhoz, hogy 1906-ban, a tízéves évfordulón Athén egy soron
kívüli, nem hivatalos olimpiát rendezzen.

Az 1906-os, úgynevezett Pánhellén játékok rendezői
kitettek magukért és tíz év után ismét igazi olimpiai hangulat
jellemezte a versenyeket. Az április 22-től május 2-ig tartó nem
hivatalos olimpián húsz állam vett részt, huszonkét színben. Ez úgy
lehet, hogy az Osztrák Császárságot Ausztria és Csehország egyaránt
képviselte, továbbá jelen volt egy belga-görög evezős egység.
Érdekesség, hogy Oroszország nem vett részt a játékokon, de az Orosz
Birodalomhoz tartozó Finnország igen – és nyert is két aranyat. Összesen
hetvennyolc számban avattak bajnokot.

A magyar sportolók két első, öt második és három
harmadik hellyel térhettek haza. Az egyik magyar aranyat a horvát
nemzetiségű, szabadkai Sztantics György (1878-1918) szerezte, mégpedig
háromezer méteres gyaloglásban; ugyanő hetedik lett az ezerötszáz
méteres gyaloglóversenyben. A másik „olimpiai” elsőséget a Hajós Henrik
(Hajós Alfréd öccse, 1886-1963), Halmay Zoltán (1881-1956), Kiss Géza
(1882-1952) és Ónody József (1882-1957) alkotta, négyszer kétszázötven
méteres gyorsúszó váltócsapat szerezte. Érdekes, hogy az összesen öt
győztes magyar sportolóból csak egy, Halmay Zoltán lett hivatalos
olimpiai bajnok: St. Louisban nyerte meg az ötven, illetve a százyardos
gyorsúszást. Halmay egyébként egy második helyet is elért Athénben,
mégpedig a százméteres gyorsúszásban.