A
rendszerváltás óta nőtt a gyerekszegénység, a válság ráadásul további
terheket rótt a – főleg kétgyermekes – családokra. A gyermekszegénység
elsősorban a falukra koncentrálódik. A kormányzati intézkedéseknek
csekély eredményei vannak, az Út a munkához program kifejezetten káros
lépés volt – derül ki egy most megjelent tanulmányból. (Forrás:
FN)

„Ma a társadalom egynegyede
gyerek, de mindannyian felnőnek, s ők fogják alkotni a jövő felnőtt
társadalmát” – hívta fel a figyelmet a triviális igazságra Ferge Zsuzsa,
a Gyerekesélyek Magyarországon című kötet bemutatóján. A szociológus
hozzátette, ha a gyerekek szegénységben, rossz egészségügyi körülmények
között, éhezésben, rossz iskolákban nőnek fel, az a jelenleginél is
súlyosabb feladatokat ró a majdani társadalomra.

A Ferge Zsuzsa által vezetett Nemzeti Stratégia
Értékelő Bizottság 450 oldalas jelentését a könyvbemutatón értékelve
Somlai Péter szociológus kiemelte, hogy a gyermekszegénység 1945 után
fokozatosan csökkent, majd a rendszerváltás után ez a tendencia
megfordult. A 90-es évek végi néhány esztendőt leszámítva megint
évről-évre több a szegénységi küszöb alatt élő gyerekek aránya.
Kiemelte, hogy a most megjelent az első olyan tanulmány, amely leírja a
válság – nem meglepő módon nagyon negatív – hatását a családokra, a
szegénységre. Annak hatásait tavaly novemberben a gyerekes családokban
élők 92 százaléka már érzékelte. Az áremelkedések hatását 64 százalék, a
munkahely elvesztését 21 százalék, az eladósodással kapcsolatos
nehézségeket 16 százalék említette.

Drámain csökkenő reáljövedelmek

A kötetből kiderül, hogy a gyermekes családok egy főre
jutó reáljövedelme 2005 és 2009 között 16 százalékkal csökkent. A hatás
leginkább a kétgyermekes családokat érintette. A kötet egyik
legaggasztóbb adata szerint 2009-ben több mint minden ötödik gyerek
olyan családban élt, ahol nem volt aktív kereső. Pedig ez a tényező
döntően befolyásolja az egy főre jutó jövedelmeket. Nominálértéken
2009-ben ennek értéke havi 52 ezer forint volt azokban a gyerekes
családokban, amelyekben volt aktív kereső, és 27 ezer forint, ahol nem
volt.

A keresők hiánya számos egyéb
probléma forrása is, hiszen kihat a családtagok egymás közti
viszonyaira, a család egészségére, de mindenekelőtt ez a szegénység
egyik fő forrása. A kutatók európai adatokra is támaszkodhattak,
amelyekből kiderül, a gyerekszegénység aránya az EU-25 országaiban
átlagosan 68 százalék, ha nincs kereső, 24 százalék, ha egy kereső van,
és 6 százalék, ha minden felnőttnek van kereső munkája. Magyarországon
ezek az arányok 73, 14 és 5 százalék. Az is nagyon elszomorító tény,
hogy azon 6–8 ország között vagyunk, ahol a legnagyobb a távolság a
népesség és a gyerekek szegénysége között, a gyerekek rovására.

Faluban a
szegénység

Érdekes, hogy míg
nyugaton inkább a városokban jellemző a szegénység és a
gyermekszegénység, addig kelet-európában inkább a falvakra. E különbség
oka, hogy a régi ipari országokban – például Angliában – a falvakban
számos jómódú, középosztálybeli, viszonylag fiatal ember telepedett le,
és alig van etnikai kisebbség, illetve bevándorló. A gyerekszegénység a
városokba zsúfolódik, nagyon jelentős etnikai kisebbségekkel, illetve
bevándorlókkal. A kelet-európai országokra a nem túl magas városi
gyerekszegénység jellemző. Nálunk a szegény gyerekek kétharmada a
kistelepüléseken él, s ez az adat várhatóan tovább nő a jövőben. A
cigányok és szegények egyre nagyobb részét szorítja ki ugyanis a város
falura vagy vadtelepekre, és ráadásul e családokban a gyerekszám nő.
Ugyanakkor a falvakban – és főleg a szegény falvakban – minden oktatási,
egészségügyi és személyes szolgáltatás rosszabb minőségű és nehezebben
elérhető, mint a városokban – mutat rá a tanulmány.

Kétes reformok

A
Gyerekesélyek Magyarországon vegyesen értékeli a családok helyzetével
kapcsolatos kormányzati intézkedéseket. Mint írják, 2005 és 2007 között
erős kormányzati törekvés volt a gyerekek esélyeinek és a gyerekes
családok helyzetének javítására. Ennek eredményeként többek között
elindult a hat éven aluli gyerekek fejlesztését szolgáló Biztos Kezdet
program, differenciálódtak a kisgyermekek napközbeni ellátását szolgáló
intézmények, átalakították a családtámogatási rendszert, évente
szélesedett a családi pótlék és az ingyenes-kedvezményes iskolai és a
nyári étkezésétkezésben részesülő rászoruló gyerekek köre, erősödtek az
iskolai szegregáció elleni fellépések, valamint bevezették a család
nagyságát figyelembe vevő differenciált segélyezést. Mindezek hatására
Ferge Zsuzsáék szerint 2005 és 2008 között valamelyest csökkentek az
egyenlőtlenségek és a gyerekszegénység.

Ám azt is hozzáteszik, hogy az „ígéretes indulás nem
teljesedett ki”. Ennek okai között említik, hogy a gyermekek
életesélyeinek javítása nem maradt a közpolitika középpontjában, és
számos olyan kormányzati intézkedés született, amely sérti a gyermekek
„mindenek fölötti” érdekét. A 2008-tól indult, s a válság kirobbanása
után felerősödött kormányzati megszorító politika a gyermekes családokat
sújtotta leginkább. A rossz hatású intézkedések között is több tényezőt
sorol fel a kötet az ellátások reálérték-csökkenésétől, a szankcionáló
elemek erősítésén át a feltételekhez kötött ellátások rohamos
bővüléséig. Ez utóbbira példa az Út a munkához program, amit a
könyvbemutatón Somlai Péter csak „hosszú út a semmibe”- ként jelölt meg.
A kötetben pedig az áll, hogy annak bevezetése „hirtelen választ akart
adni egy tartós és bonyolult problémára. A politikai okokból
kikényszerített gyorsaság gazdaságilag, politikailag és társadalmilag
kétes eredményekkel jár.”

[…]

Olvassa el a
Figyelőnet teljes cikkét »