Magyarország
5000 általános és középiskolájának mindössze 64 százalékában működik
könyvtár a 2008-as közoktatási statisztika szerint. A tanulóknak még 60
százaléka sem látogatja iskolájának könyvtárát… (Forrás:
Népszabadság)

…pedig egy évvel
korábban ez az arány még majdnem 70 százalék volt. Szinte minden szám
súlyos gondokat jelez, miközben sok a jó gyakorlat.

Így az is, hogy a 2009-ben vizsgált 94 iskolai
könyvtárban átlagosan 700 ezer forintot költöttek a könyvtárosok
állománygyarapításra, ami a laikusnak talán nem sokat mond, az viszont
nyilván, hogy 17 intézmény egyetlen fillért sem szánt könyvtári
dokumentumállományának frissítésére. A statisztika azt is mutatja, hogy
az alap- és középfokú oktatási intézményeknek legfeljebb 20 százaléka
alkalmazott könyvtárhasználatot tanító pedagógust. A vizsgálatok szerint
a tanintézmények könyvtárainak 30-40 százalékában egyetlen olvasói
számítógép sincs – ezek az adatok mind azt mutatják, hogy egyre nagyobb a
különbség, nyílik az olló.

A
Könyvtárostanárok Egyesületének (KTE) alelnöke, Dömsödy Andrea úgy
látja, hogy az állomány összetétele és a szolgáltatási kínálat
sajnálatosan sok iskolában megrekedt a 20-30 évvel ezelőtti szinten: a
könyvtárosi tevékenység itt nagyjából annyi, hogy rövid nyitvatartási
időben, elsősorban a kötelező olvasmányokat és a tankönyveket kölcsönzik
– ne csodálkozzunk hát, hogy egyre kevesebb a látogató. Tendencia az
is, hogy a gazdasági megszorítások miatt az iskolák vezetősége és a
fenntartók mindenekelőtt a könyvtárakon és a könyvtárostanárokon
igyekeznek spórolni, óraszámcsökkentéssel, könyvtári összevonásokkal,
pluszfeladatokkal sőt, elbocsátásokkal. Minőségi munka, jól működő
iskolai könyvtár jobbára csak ott van, ahol szakképzett és elkötelezett
könyvtárostanárt alkalmaz az iskola, megfelelő
óraszámban.

Nyilván minden
közintézményben gond a pénzhiány, de az alelnök szerint nem lehet
mindent erre fogni. Ott, ahol a könyvtárostanár és az igazgató mellett a
tantestület is modern pedagógiai elveket vall, vagyis ahol az önálló
tanulásra nevelés és az olvasóvá nevelés nem csak üres szlogen, ott
kihasználják a lehetőségeket, igyekeznek korszerű szolgáltatásokat
nyújtani, így eredményesebb munkájuk. Ezt bizonyítja, hogy a fejlett
iskolai könyvtárakkal rendelkező országok tanulói jól szerepelnek a
nemzetközi vizsgálatokban. Jó esetben tehát a könyvtár szerves része az
iskolának, a tanulásnak és a tanórán kívüli tevékenységeknek. Könyvtári
órákat tartanak, megtanítják a gyerekeket információkat keresni,
segítséget nyújtanak a versenyekhez, a szorgalmi feladatokra való
felkészüléshez, a házi feladat-íráshoz, olvasóklubokat működtetnek,
lehetőséget adnak az órák utáni böngészéshez, kulturális programokat
szerveznek. De ez sajnos koránt sincs mindenhol így. Annyira nem, hogy
sokszor már az sem szempont, hogy a bibliotéka, akár csak mint helyiség
használható legyen. Az iskolaépítéseknél, felújításoknál gyakran
előfordul, hogy meg sem kérdezik, milyen igényei vannak egy könyvtárnak,
aminek aztán az a vége – ez valós példa –, hogy a testesebb könyvek nem
férnek be két polc közé.

Dömsödy
Andrea szerint az iskolai könyvtárak színvonalát kevéssé befolyásolja,
hogy nagyvárosban, kisvárosban, faluban, nagy iskolában van, vagy
kicsiben. Mindenhol van jó és rossz példa. Kezdjük a jóval. Az egyesület
alelnöke – persze sok más mellett – kifejezetten jó iskolai könyvtárnak
tartja például a marcali Mikszáth utcai általános iskola könyvtárát, a
hatvani Óhatvani Kodály Zoltán tagiskoláét és a tiszaföldvári ószőlői
iskoláét – egyik se nagyváros, egyik se nagy iskola. Ezzel szemben van
egy közelebbről meg nem nevezendő, magyar viszonylatban kifejezetten
jómódú település a fővárosi agglomerációban, amelynek vizsgálatakor
kiderült: könyvtárukban kettő (!) szék áll az olvasók rendelkezésére.
Szerencsére az ottani könyvtárostanár leleményes: ha hirtelen sokan
jönnek, kinyittatja a szomszédos tornatermet, ott le lehet ülni a
szivacsmatracokra.

Amúgy jogszabály
írja elő, hogy az iskolai könyvtárakban legalább egy osztályra való
gyereket le kell tudni ültetni, egyidejűleg, hiszen ez feltétele a
tanításnak. Vagyis adottak a jogi keretek, adottak a szakmai irányelvek,
adottak a szakemberek. Sok fenntartó, iskolavezető mégsem él az iskolai
könyvtárak nyújtotta lehetőségekkel, nem alapozzák meg a gyerekek egész
életen át tartó tanulását – mondta az KTE alelnöke.