Két
halott neve is szerepelt a selyebi szakiskola tanulóinak névsorában:
közel nyolcvan fiktív tanuló után vették fel jogtalanul az állami
normatívát. Az önkormányzatot csődbe juttatta, hogy ezt a pénzt vissza
kell fizetniük. (Forrás: Népszabadság)

Az észak-borsodi, csereháti Selyeben négy-öt komfort
nélküli ház alkot külön telepet a falu szélén: a CS jelzésű, azaz
csökkentett értékű lakóingatlanok egyikében élt Horváth Piroska a
családjával, ám a negyvenes éveiben járó aszszony 2005-ben agyvérzésben
elhunyt. A neve mégis szerepelt a selyebi szakiskola 2006 és 2008 között
beiratkozott tanulóinak névsorában.

A bizarr helyzet előzménye, hogy a faluban négy évvel
ezelőtt szakiskolai részleggel bővítették a helyi általános iskolát
azért, hogy a tanulói létszámot növeljék, s ezzel életben tartsák a
gyerekhiánnyal küzdő intézményt.

A
falu polgármesterének feljelentése után azonban kiderült: csaknem
nyolcvan olyan nevet tartalmaztak a naplók, amelyek viselői sosem jártak
ebbe az iskolába, ám az utánuk járó normatív támogatást felvette, s
elsősorban bérre, túlórákra, tanulmányi utakra el is költötte az
oktatási intézmény. Két olyan személy neve is szerepelt a névsorban,
akik beíratásuk idején már nem éltek.

– Szegény anyámnak még a nyolc általánosa sem volt meg,
nemhogy szakiskolába járt volna – mondja zavartan Kótai Eszter, az
egyik ilyen elhunyt személy, Horváth Piroska lánya, aki karján egy
kisgyerekkel jön elénk az ütöttkopott házból.

A közeli Alsóvadászról is szerepelt egy halott neve az
egyik osztálynévsorban, de ő se járt a selyebi iskolába –erősítette meg
az intézmény egyik tanítónője, Vigóczki Jánosné.

– Először csak az tűnt fel, hogy egyes kollégáim nem
szívesen adták ki a kezükből a naplót, még akkor sem, amikor
helyettesíteni kellett őket – mondta. Egyszer azonban mégis kezébe
került az osztálykönyv, s feltűnt neki: sok olyan nevet lát, amelyek
viselőivel nem fut össze a folyosón sosem.

– Közülük sokakat ismertem, hisz általános iskolában
tanítottam őket, de tudtam róluk, hogy gyesen vannak, vagy már rég
elköltöztek a környékről – mondja Vigóczki Jánosné, aki az igazgatót,
Planicska Csabát azonban nem merte megkérdezni erről a furcsa
jelenségről.

– Amikor az igazgató
idekerült az iskolába, aláíratott mindenkivel egy titoktartási
nyilatkozatot, mondván, a belső ügyekről nem beszélünk senkinek. Ez a
bizalmatlan légkör a tanárokkal szemben is érvényesült: csak azokkal
osztotta meg az információkat, akiket ő hozott az intézménybe, nekik
volt magasabb bérük és több túlórapénzük is – meséli a tanítónő.
Planicska Csabát és további hét tanártársát a csalás kipattanásakor
elbocsátotta az önkormányzat. A selyebi iskolát Lak általános
iskolájához csatolták: a felsősök erre a településre járnak át
buszokkal, az alsósokkal a korábbi tantestületből megmaradt nyolc tanító
foglalkozik Selyeben. Taskó Béla, a település polgármestere azt mondja:
ezzel az intézkedéssel ugyan sikerült az iskolát megmenteni a teljes
összeomlástól, a falu azonban – a szakiskolai fiaskó miatt –csődbe
került.

– Jómagam 2006 őszén lettem
polgármester, a szakiskola pedig annak az évnek a tavaszán kezdte meg a
működését – mondja a faluvezető, aki hozzáteszi: a következő évben már
érkeztek hozzá névtelen bejelentések arról, hogy a szakiskola
törvénytelenül működik, ám a közeli Szikszóról kirendelt szakértő nem
talált hiányosságokat. – Végül Egerből kértünk oktatási szakértőt, s
akkor „borult a bili”: kiderült, hogy tele a napló fiktív névvel, s
azoknak sem vezették rendesen az adatait, akik valóban ide jártak.
Polgármesterként csalás miatt feljelentést tettem az ügyben, az
igazgatót és a tantestület néhány tagját pedig
elbocsátottuk.

Miután kiderült, hogy
jogosulatlanul vették fel a tanulók után járó fejkvótát, a Magyar
Államkincstár visszakövetelte a két év alatt kiutalt, csaknem
negyvenmillió forintos támogatást és annak kamatait, s az önkormányzat
számlájáról minden beérkező összeget leemeltek. A falu büdzséje
összeomlott, a fizetéseket nem tudták utalni, segélyekre sem jutott
pénz. Ebben a helyzetben nem maradt más választásuk, mint hogy csődöt
jelentsenek: most az állam által kijelölt pénzügyi gondnok irányítja a
falut.

Takarékosságból hat embert –
főleg takarítókat, karbantartókat – elküldtek, az iskola konyháját
bezárták. Értékesíthető vagyonuk alig volt: néhány hektárnyi földet és
egy rossz állapotban lévő házat adtak el, de az ebből származó bevétel
nem csökkentette jelentősen a tartozásukat. Fejleszteni képtelenek:
hiába nyertek 120 millió forintot az óvoda átalakítására, a támogatást
végül visszavonták, mert az önrészt nem tudták kifizetni. Hasonló sorsra
jutott az útfelújításra elnyert pénz is.

Az ügyben szerettük volna megszólaltatni Planicska
Csabát, a selyebi iskola volt igazgatóját. Telefonját nem vette fel,
lakóhelyén, Homrogdon a helybéliek azt mondták: a férfit régen látták,
nem tartózkodik otthon.

Az ügyben
nyomozást folytató vám- és pénzügyőrség észak-magyarországi régiós
központjában azt a tájékoztatást kaptuk: a selyebi szakiskolában
tapasztalt visszaélések miatt egy személy ellen indult eljárás jelentős
gazdasági előny jogtalan megszerzése miatt.