Fél
évszázada még nem volt ekkora hatása a médiának a nyelvhasználatra, mint
ma. Ez a magyarázata annak, hogy a nyelvjárási formákat korábban
gyakrabban használták a Kárpát-medence magyarok lakta területein. Az
utóbbi évtizedek változásait – nagyszabású vállalkozásba kezdve – egy
kutatócsoport térképezi fel. (Forrás: Szabad Föld)

Az első és eddig egyetlen Magyar nyelvjárások atlasza
négy évtizede készült, adatait pedig még korábban, 1949-1964 között
gyűjtötték. Az emberöltőnyi idő alatt sokat változott a nyelv: nemcsak
gazdasági és társadalmi szempontból tekinthető „sűrűnek” ez az időszak,
de nyelvhasználatunkon is nyomot hagyott.

A 2007-ben indult programban az MTA és az ELTE közös
geolingvisztikai kutatócsoportja – a 40-50 évvel ezelőtt készített
felmérésekhez képest – szűkebb kutatópont-hálózatot keres fel.
Magyarországon és a külhoni magyarok lakta területeken 100-100 helyszínt
jelöltek ki. Csak olyan településeken gyűjtenek, ahonnan korábbi adatok
is rendelkezésre állnak – így tudnak követéses vizsgálatot végezni,
azaz összehasonlítani, hogy az elmúlt évtizedek során mennyiben
változtak, megmaradtak-e a nyelvjárási jellemzők. Egy-egy kutatóponton
tíz interjút készítenek, négy korosztályban férfiakat és nőket egyaránt
felkérnek, főként olyanokat, akik leginkább megőrizhették a nyelvjárási
jellemzőket. Fontos szempont az is, hogy helybeli születésű, lehetőleg
egész életét ott töltő legyen a kérdezett személy. A kutatók kérdőív
segítségével és szabad beszélgetés során rögzítik az adatokat, s a
tervek szerint az idén végeznek a gyűjtéssel.

Az áhított cél egy új nyelvjárási atlasz elkészítése,
ami hatalmas vállakozás. A kutatócsoport egy pályázatnak köszönhetően
végezheti az adatgyűjtést, szeretnék, ha eredményeik nem hevernének
parlagon. A felbecsülhetetlen értékű anyag feldolgozása – amely további
pályázatok segítségével, illetve egyetemi keretek között történhet – a
következő lépés az új atlasz megvalósításához.

A csoportot Kiss Jenő professzor vezeti – két
alkalmazott mellett sokan segítik a munkát, többen önkéntesen. Egyetemi
oktatók, doktoranduszok és hallgatók is vállalnak feladatot a
gyűjtésben, amit főként falvakban végeznek. Az egyik fiatal kutató,
Schultz Judit úgy érzékeli: a média nagy hatással van a nyelvre, így a
nyelvjárásokra is. Négy-öt évtizeddel ezelőtt még nem volt mindennapos,
mindenki számára elérhető a rádió és a televízió, így nem is
befolyásolták annyira a nyelvhasználatot. Az iskolázottság is befolyást
gyakrol a nyelvjárások megmaradására, illetve visszaszorulására, mivel
az oktatási intézményekben a köznyelv irányába terelik a gyerekeket – ez
is csökkenti a használatát, hiszen a nyelvjárásosan beszélőket gyakran
megbélyegzik. Ennek viszont az a következménye, hogy a nyelvjárási
jelenségek előfordulása csökken – mondta el Schultz Judit, aki úgy
látja, mostanság technikailag sokkal több a lehetőségük, mint
elődeiknek. Olyan számítógépes programok állnak rendelkezésükre,
melyekkel színes, hangzó, interaktív atlasz jöhet létre. A korábbi
papíralapúval szemben a digitális atlaszban lehetségessé válik, hogy
egy-egy kutatási anyagból több szót jelöljenek ki a térképre, s az adott
településre kattintva megszólaljon az eredeti
hangfelvétel.

Azért is jó lenne, ha
ez az atlasz elkészülne, mert a kutatók azt tapasztalják, hogy szinte az
utolsó pillanatban kezdhettek neki a munkának. Bizonyos, hogy tíz év
múlva jóval kevesebb archaikus fordulatot, nyelvjárási ízt, különleges
tájszót gyűjthettek volna egybe.