A
legújabb ásatásokkal egy ötven éve széles körben is elfogadott elméletet
cáfoltak meg a régészek: Heyerdahl ötletének elvetése után azonban
fogalmunk sincs, hogy miként állíthatták a hatalmas szobrokat. (Forrás:
Múlt-kor)

 A
Húsvét-szigeten egy 800 éves úthálózat található, amely a szobrokat, és a
kőbányákat köti össze. 1958-ban Thor Heyerdahl állt elő azzal az
elmélettel, hogy ezeket a polinézek azért építették, hogy szobraikat
mindenhová eljuttathassák, és ezt igazolják az utak mellett hagyott
moaik is. A University College London (UCL) és a Manchesteri Egyetem
régészei közös kutatásaik során (amelyekről itt is olvashatunk) azonban
bebizonyították, hogy ez az elmélet több ponton
téved.

A sziget geofizikai felmérése
ugyanis egy korábbi, 1914-ben Katherine Routledge által már
hangoztatott elméletet támaszt alá, miszerint az utak elsősorban
ceremoniális célokat szolgáltak. A Rano Raraku vulkanikus kúp eszerint
nem csak egy kőfejtő volt, hanem a helyiek szerint az alvilág bejárata
is innen nyílt, és egyben ez volt a sziget szakrális középpontja is. Ezt
igazolja az is, hogy minél közelebb kerülünk a vulkánhoz, annál több
szobor áll az utak mentén.

Az
ásatások emellett arra is rávilágítottak, hogy az utakon fizikailag
lehetetlen lett volna bármilyen hasonló szobrot szállítani és
felállítani. Ráadásul a kutatók szerint sok mindent már Heyerdahl is
felfedezett: ő azonban annyira meg volt győződve a szállítási teóriáról,
hogy más bizonyítékokkal egyáltalán nem
foglalkozott.

A végeredmény így nem
túl optimista: továbbra sem tudunk semmit arról, hogy miként faragták ki
és állították fel a szobrokat.