Sokakat
aggodalommal töltött el Orbán Viktor sommás ítélete az iskolai
integrációs törekvésekről, amelyeket zsákutcának minősített. Járóka
Lívia, a Fidesz EP-képviselője ugyanakkor úgy véli: a tanulók etnikai
elkülönítésének felszámolása és megakadályozása nem képezi vita tárgyát.
(Forrás: Népszabadság)

„Teljességgel sikertelenek voltak – a szociális
politikához hasonlóan kanyargós és zsákutcába vezető – iskolai
integrációs kísérletek is, hiszen további leszakadást okoztak, s így
növelték a társadalmi különbségeket” – írja Orbán Viktor a
kormányprogramban. A kijelölt miniszterelnök bírálata meglehetősen
furcsának minősíthető, különösen annak fényében, hogy 2009 októberében
még teljesen más fideszes álláspontot ismerhettünk meg: a „Romakérdés –
társadalmi, gazdasági és erkölcsi felelősség” című tanácskozáson, ahol
Járóka Lívia, a Fidesz roma EP-képviselője úgy fogalmazott: az oktatási
integrációs programon kívül nincs olyan kormányzati intézkedés, amit a
Fidesznek kormányra kerülése esetén érdemes lenne folytatnia. Az
oktatási integrációról szóló sommás kijelentés azért is különösen
figyelemre méltó, mert éppen a Fidesz frakcióvezetője, Lázár János volt
az, aki Hódmezővásárhelyen megvalósította az oktatási
integrációt.

Valóban teljes kudarc
lenne az integrációs törekvés?

A
nemzetközi mérések (PISA) azt mutatják, Magyarországon a közoktatásnak
semmiféle esélykiegyenlítő szerepe nincs, azaz ha szegény, iskolázatlan
szülők gyereke ül az iskolapadba, onnan szakma nélkül vagy a piaci
értékét tekintve értéktelen szakmával a kezében kerül ki, a tartós
munkanélküliségbe zuhan. Közismert tény, hogy a szegregált iskolában
rosszabbak a tárgyi feltételek, kevesebb a jó pedagógus, ami érthető is:
miért „vesződne” ugyanannyi bérért egy hátrányos helyzetű, szegény,
tanulási problémákkal küszködő gyerekekből álló iskolában, ha jól
tanítható, középosztálybeli gyerekeket is oktathat? Hatékony-e olyan
iskolákat fenntartani, amelyek munkanélkülieket képeznek, és nem
tanítanak meg alapkészségekre sem? A szabad iskolaválasztás és a
decentralizált önkormányzati rendszer lehetővé teszi, hogy a
középosztálybeli, tehetősebb szülők „kimenekítsék gyerekeiket” a
rosszabbnak kikiáltott iskolákból. Kertesi Gábor és Kézdi Gábor
közgazdászok egy tavaly publikált kutatásukban igazolták, hogy a roma
származás több hátrányt okoz az iskolában, mint a szegénység. Vagyis az
etnikai szegregálódás egyre erőteljesebben jellemzi a magyar
iskolarendszert, az elkülönülés mértéke pedig a rendszerváltás óta
folyamatosan nő.

A lesújtó helyzet
miatt 2002-ben az akkor még liberális vezetésű szaktárca új alapokra
kívánta helyezni az oktatási integrációt. Sorra vezettek be
esélykiegyenlítő intézkedéseket. Ezek közé tartozik például az általános
iskolai alapozó – vagyis az írás, olvasás, szövegértés, számolás –
szakasz meghosszabítása, a kisiskolások buktatásának szülői engedélyhez
kötése, a szöveges értékelés megkövetelése az alsó tagozaton osztályzat
helyett, illetve a tankötelezettségi kor kiterjesztése. Ezek mindegyikét
érte/éri fi deszes bírálat, elsősorban a tanári tekintély
állítólagos csorbulása miatt. Szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy bár
a közoktatási törvény előírná, hogy több idő jusson az alapkészségek
megerősítésére, azonban a jogszabályváltozás önmagában nem indukál
szemléletváltást. A kérdés úgy is feltehető: a jogszabályokkal van-e baj
vagy azok megvalósulásával? Erre példa a szöveges értékelés is: a
törvény módosításakor a pedagógusok egy része felháborodott, azzal, hogy
se idejük, se kedvük ilyen értékeléseket írni.

Nyolc éve Magyar Bálint miniszter valóban ösztönözte az
integrált oktatást. Ennek következménye, hogy bevezették a hátrányos és
a halmozottan hátrányos helyzet fogalmát. (Az előbbi a család
szegénységéről, az utóbbi már arról is árulkodik, hogy a rossz anyagi
helyzet mellett a szülők iskolai végzettsége is alacsony.) Az
esélyegyenlőségi törvényt végül 2003-ban szavazták meg, s ezzel a
jogérvényesítésben is új utak nyíltak. Ezt az is alátámasztja, hogy
számos jogerős bírósági ítélet született, amely kimondja, a szegregáció –
azaz a cigány gyerekek elkülönítése – törvényellenes. Az eltérő hátterű
gyerekek együttoktatását ösztönzi az integrációs pedagógiai rendszer
kiépítése is. Ezt már több mint 1600 iskolában bevezették: az iskola
ennek alkalmazásával pluszpénzekhez jut, továbbá a pedagógusok olyan
eszközt kapnak a kezükbe, amelynek segítségével sokféle gyereket képesek
együtt tanítani. A többletmunkát a pedagógus-bérpótlék is kiegészíti,
ami körülbelül huszonötezer forint havonta.

Mindez így együtt meghozta az eredményét. Ahol ugyanis e
módszerrel dolgoznak – tehát megvalósult az Orbán Viktor által oly
erősen bírált integráció –, kedvező irányba mozdultak el a folyamatok.
Ezt kutatás is alátámasztja: 2007-ben Kézdi Gábor és Surányi Éva köz
gazdászok kimutatták, hogy az integráló iskolákban a roma gyerekek
tanulási teljesítménye érzékelhetően javult, miközben a nem romáké nem
romlott. És ami a legfőbb: a roma és nem roma diákok önértékelése jobb,
mint azokban az iskolákban, ahol nem vezették be az integrált rendszert.
E rendszerhez csatlakoztak egyébként Lázár János irányításával a
hódmezővásárhelyi iskolák is, és a polgármester is a helyzet javulásáról
számolt be az Új Katedra című lapban ez év tavaszán, amikor így
fogalmazott: „a 2009 őszén végzett kompetenciamérés azt mutatja, hogy
minden általános iskola eredményei az országos átlag fölé kerültek, s
nincs olyan középiskola, amelyikben a teljesítmények ne érnék el
legalább az országos átlagot, de inkább fölötte vannak”. Csak egy fél
mondat kiegészítésképpen: az integráció előtt az országos átlag alatt
voltak.

Járóka Lívia, aki korábban
is támogatólag nyilatkozott az integrációs törekvésekről, most a
kormányprogram kapcsán azt mondja: szerinte az ellentmondás csupán
látszólagos. „Az említett konferencián az integrált oktatás elvéről és
célkitűzéséről beszéltem, és nem annak gyakorlati megvalósításáról, a
szocialista–liberális kormányzat konkrét lépéseiről. Beszédemben több
olyan súlyos hibára is rámutattam – ilyen például a szülői
szervezetekkel, az önkormányzatokkal és a civil szereplőkkel való
egyeztetés hiánya, a tanulókat eleve együtt oktató intézmények által
igényelt normatívák problémája, illetve annak beolvasztása az iskola
saját költségvetésébe –, amelyek miatt összességében valóban
kijelenthető, hogy az elmúlt nyolc év integrációs kísérletei
sikertelenek voltak. Nem lehet sikeresnek nevezni ugyanis azt a
politikát, amely a kitűzött céljaival ellentétes eredményt szül;
márpedig az integrációra fordított mintegy 7 milliárd forintos összeg
ellenére az elkülönített cigányosztályok száma folyamatosan emelkedett.
Bár a roma általános iskolások aránya is növekszik, az elkülönítés
mértéke azonban a roma gyermekek számának emelkedését is meghaladóan nő:
míg az összes általános iskolás gyermek között a romák aránya az elmúlt
húsz évben megkétszereződött, addig az elkülönített osztályok száma a
nyolcszorosára növekedett” – mondja, leszögezve, hogy a Fidesz
hozzáállása az integrációhoz világos, és összecseng az ő véleményével:
egyfelől az etnikai alapú elkülönítés ellentétben áll az alkotmánynyal
és az uniós joggal, így az ellen a leghatározottabban fel kell lépni,
másfelől a tanulók fejlettség, intelligencia vagy képesség szerinti
homogenizálása, szétválasztása nem emberi jogi, hanem pedagógiai
szakkérdés. Járóka Lívia leszögezi: a tanulók etnikai elkülönítésének
felszámolása és megakadályozása nem képezi vita tárgyát, de a gyakorlati
végrehajtás hibáiból a Fidesznek kötelessége levonni a
tanulságot.