Helyén maradjon-e a Károlyi-szobor: erről szól az egyik aktuális politikai vita. Hazaáruló volt-e Károlyi Mihály? Meghallják-e a vitázók a jóval árnyaltabban fogalmazó történészek hangját.

Hírszerző: Nagyon harcol a Károlyi-szobor ellen a Jobbik

A Jobbik a kormánytöbbség támogatását kéri a parlament épülete mellett található Károlyi Mihály-szobor eltávolítását, illetve egy új, gróf Tisza István egykori miniszterelnök és házelnök emlékét őrző alkotás felállítását kezdeményező országgyűlési határozati javaslatához.

Magyar Hírlap: Eltávolítják Károlyi Mihály szobrát?

Négy év múlva már nem fog a mostani helyén állni a Károlyi-szobor – jelentette ki tegnap a Polgárok Házában Kövér László egy kérdésre válaszolva. Személyes véleményét hangsúlyozva elmondta, helyére Kéthly Anna egykori szociáldemokrata pártelnök szobrát kellene állítani. A Fidesz választmányi elnöke hangsúlyozta, az MSZP nem véletlenül nem merte róla elnevezni a pártalapítványát, és kormányzásának a rendszerváltozás utáni tizenkét éve alatt nem avatott egyetlen köztéri Kéthly-szobrot sem. Hozzáfűzte: Kéthly valódi szociáldemokrata, baloldali volt, nem úgy mint a mostani „szocialista áldemokraták”

Index: Károlyi nem volt hazaáruló (MTI)

Hajdu Tibor történész, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója szerint alaptalan az a vád, hogy Károlyi lenne a felelős a történelmi Magyarország első világháború utáni széteséséért. Zeidler Miklós, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója szintén kiemelte, hogy Károlyi nem volt hazaáruló, ugyanakkor hangsúlyozta: a politikus kormányzása kudarcot vallott.

A két történész egybehangzóan úgy véli, Károlyi, bár képzett és tisztességes ember volt, nem nevezhető kiemelkedő képességű, nagy formátumú politikusnak. Hajdu Tibor úgy fogalmazott, „nem volt olyan tehetség, aki megfordítja a világ sorsát”, míg Zeidler Miklós azt mondta, Károlyi következetes és tisztességes, ám nem kiemelkedő képességű politikus volt, „akiről, ha nyugalmasabb időkben kerül kormányra, talán kevés említésre méltót jegyeztek volna fel a történetírók”.

Múlt-kor: Károlyi Mihály nem volt hazaáruló (MTI)

A diplomáciai esélyekről Hajdu Tibor kifejtette: a békekonferencia álláspontja az volt, hogy a vesztesek, így Magyarország is csak a kész szöveg aláírására utazzanak ki Versailles-ba. Ha 1919. március 21. után Károlyi hatalmon maradt volna, akkor az ő erejéből is csak annyira futotta volna, hogy „mond egy szép beszédet, mint a későbbi békedelegáció vezetője, Apponyi Albert”, ami nem változtatott volna semmin. Meglátása szerint az ideális megoldás az ország minél nagyobb területének megtartása érdekében az lett volna, ha a nemzetiségeknek még az első világháború kitörése előtt nagyobb autonómiát adnak, illetve bizonyos területekről lemondanak, erre viszont nem volt hajlandó egyik magyar politikai párt sem, ideértve Károlyiékat is.

A témáról lásd még: Fazekas Csaba: Trianon mítoszai (Egyezzünk ki a múlttal!)