Hajós Alfréd Sportuszoda – ez a név összefoglalja egy egy magyar építész életművét, aki a sportban és az építészetben is maradandót alkotott. Ő az egyetlen magyar, aki két, egymástól teljesen eltérő kategóriában: a sport és művészet terén is első helyezést ért el az újkori olimpiákon. November 12-én volt 55 éve, hogy elhunyt az első újkori olimpia magyar bajnoka, a harmincas évek kiugróan tehetséges építésze, Hajós Alfréd. (Papp Géza, hg.hu)

1878-ban, Guttman Alfréd néven született, szegény izraelita családba. Csupán 13 éves volt, amikor édesapja a Dunába fulladt. A családi tragédiát követően fordult az úszás felé. A Markó utcai reáliskola elvégzése után a Műegyetemen szerzett diplomát. Az egyetemi évek előtt is aktívan sportolt, így lett esélye kijutni az első újkori olimpiára 1896-ban.

Nem volt könnyű dolga: hazai versenymedence híján a Rudas 27-28 fokos vizében volt kénytelen edzeni. Ezután Iszer Károlynak, a Magyar Torna Club elnökének a támogatásával, valamint egyeteme engedélyével, 18 évesen ott lehetett az olimpián. A 11-13 fokos, hullámzó tengervízben versenyezve két úszószámban – 100 méteren és 1200 méteren – is sikerült elhoznia az aranyérmet. Mint utólag bevallotta, ott és akkor fel sem fogta sikereit, csak azon járt az esze, hogy mindjárt megfagy! A görög trónörökös így gratulált neki: „Ez a magyar ifjú egy valóságos delfin!”. Így ragadt rá a „Magyar Delfin” becenév. Hazaérkezésekor százak várták a pályaudvaron. Ő azonban hamarosan az egyetemre sietett, hogy tanulmányi elmaradását bepótolja. Közben a BTC játékosaként az első magyar futballválogatottnak is tagja lett, valamint érmeket szerzett síkfutásban, gátfutásban és diszkoszvetésben is.

1904-ben visszavonult az aktív sportolástól. Nemsokára Villányi Jánossal együttműködésben megalapította saját építészirodáját, és innen pályájának új szakasza indult el. Saját irodájának megalapításával az építészetben is sikeres lett. Alkotásai a stílusok egész skáláját ölelik át, az eklektikától a szecesszión át a modernig.

Pályája kezdetén Alpár Ignác és Lechner Ödön irodájában is dolgozott, első pályázati anyagaiban még az ő hatásukat fedezni fel: Alpártól az eklektika, Lechnertől a szecesszió világa öröklődött át Hajós korai pályaműveibe, tervpályázati anyagaiba. 1909-ben nyertek először pályázaton Villányival: elnyerték a Borsod megyei Takarékpénztár miskolci épületének pályázatát. Ugyanebben az évben tervezték meg az Abonyi úti Református Konvent budapesti székházát is. Utóbbi épületen már jól látszik az elszakadás az eklektika világától: az ülésterem nagy falfelületeit megbontó ablaknyílások, a merész áthidalások mellett a szecessziós díszítmények is megjelentek rajta.

1911-12-ben a debreceni Aranybika szálló újjáépítésének tervezését, kivitelezését is ők bonyolíthatták le. Érdekes, hogy az utókor eleinte vegyes érzelmekkel fordult az új szecessziós épület felé, hisz a város addig megszokott építészeti világában merőben újat hozott a jóval nagyobb léptékű, exponált középület. Ma a város második legismertebb épületének mondható a Nagytemplom után. Ez volt az a megrendelés, ami aztán országosan is ismertté tette az építészirodát. Így kaptak megbízást a pozsonyi gimnázium épületére, a Magyar Mezőgazdák Szövetségének budapesti székházára és a szegedi Gyógypedagógiai Intézetre.

Hajós Alfréd élete során – érthető módon – mindig is különös figyelmet fordított a sportlétesítmények építészetére. 1913-ból ismert egy 50 000 fős stadion terve – a megvalósítást az első világháború kitörése akadályozta meg. A Tanácsköztársaság idején is sportlétesítményeket tervezett, de az akkori helyzetben ezek nem valósulhattak meg. 1919-ben már tervezett stadiont és sportuszodát a Margit-szigetre. Az 1920-as években Európa-szerte fellendült a stadionok, sporttelepek létesítése, így Hajós Alfréd is új erőre kaphatott. 1922. szeptember 17-én avatták fel a Hajós tervezete UTE labdarúgó-stadiont. Ez volt az első magyar létesítmény, amely a „stadion” nevet kapta, és az első ilyen, amely vasbetonból készült. A stadionban 200 páholy és további 20 ezer férőhely várta a szurkolókat. Ő tervezte a győri uszodát, a volt szabadsághegyi strandot és a pünkösdfürdői strandot is. 1924-ben a párizsi olimpia szellemi versenyén építészet kategóriában Lauber Dezsővel közösen készített terve ezüstérmet nyert a budapesti Stadion tervével. (Aranyérmet nem osztottak ki.) Mivel ma már nem rendeznek szellemi vetélkedőket az olimpiákon, ma is ő az egyetlen magyar, aki művészeti és sport kategóriában is olimpiai érmet szerzett. 1928-ban Kozma Lajos tervezte meg a Hajós Alféd által áttervezett Szegő Zsigmond-villa belsőépítészetét is. Az áttervezéssel két lakást nyitottak egybe egy 19. század végi villában.

A húszas évektől kezdve egyre népszerűbbé vált a nagy terek építészetében a vasbeton alkalmazása. Ezt nyilvánvalóan felismerte Hajós Alfréd is, ami legismertebb sportépületében, a róla elnevezett Sportuszodában öltött testet. A fedett uszoda vasbeton szerkezete a belépőt fogadó látvány legmeghatározóbb eleme. A medence és a mennyezet között 14 méter a távolság, így impozáns, tágas belső tér született. Mire ehhez az épülethez ért pályáján, Hajós már a szecesszió és az eklektika stílusai után jóval letisztultabb formavilágú, modern épületeket tervezett – haladva a korral, jól ráérezve az építészet legfrissebb változásaira. Az új versenyuszoda külföldön is nagy sikert aratott: a L’Architecutre d’Aujourd’hui részletesen számolt be róla. Az uszodát 1937-ben, majd 2005-2006-ban is bővítették, de a főbejárat ma is az eredeti helyen van. A csarnokot 1999-ben felújították, így ma is fényesen ragyog a fehér falakon a medencék vizének tükörképe.

1931-ben Ritter Mórral közös pályatervet nyújtott be az Árpád hídra. A „Szent Margit” jeligés pályamű megvételt nyert. A második világháború kitörése előtt egy évvel még megépült budapesti „Boarding House” szálloda-bérháza a Délibáb utca és Munkácsy utca sarkán. Az épületet 1937-ben emelték, majd 1963-ban Kerekes István tervei szerint háromemeletesre bővítették. Az egykori Munkácsy szálloda ma Mamaison Andrássy Hotel néven működik.

Sport- és építészeti sikereinek köszönhette, hogy a második világháború zsidóüldözéseit megúszta. Túl ismert és túl sikeres volt ahhoz, hogy elhurcolhassák. Ugyanakkor családja, ismerősei közül sokan vesztek oda. A kommunizmus évei alatt is dolgozhatott még – igaz, ekkor saját építészirodáról már szó sem lehetett. Az ötvenes években a Mezőgazdasági Tervező Irodában dolgozott. Utolsó műve a kelenföldi hőerőmű művelődési otthona volt 1955-ben.

1955. november 12-én hunyt el. Sírja a Kozma utcai temetőben található. 2010-ben posztumusz Ybl-díjban részesült. Elért eredményei az olimpiai emlékkönyvekben és a megépült remekművekben ma is élnek.