Három tényező rendkívül fontos szerepet játszik abban, hogy a fiatalok szélsőséges szervezetekhez csatlakoznak: a nagyszülők múltja, a szülőkkel való rossz kapcsolat és a társadalmi környezet – véli egy német kutató. (Szegő Iván Miklós, hvg.hu)

Bár az általános vélekedés szerint a munkanélküliség és a jövőkép hiánya, a kilátástalanság érzése vezethet a radikalizálódáshoz, a szélsőjobboldali szervezetekhez természetesen nem mindenki csatlakozik, aki ilyen élethelyzetben van – véli Michaela Köttig frankfurti professzor, aki a Friedrich Ebert Alapítvány budapesti rendezvényén nürnbergi kolléganőjével, Renate Bitzannal arról tartott előadást, milyen okokból csatlakoznak a fiatal lányok szélsőséges ideológiájú jobboldali szervezetekhez.

Három tényező

Köttig szerint a neonáci vagy más extrém jobbos szervezetekbe olyan lányok, fiatal nők lépnek be, akiknek személyes élettörténetében három fontos elem egyszerre bukkan fel. E tényezőket Köttig személyes élményei, vizsgálatai, életútinterjúi és közösségi munkája során állapította meg. A frankfurti kutató úgy véli, a három meghatározó „biográfiai” tényező tehát egyrészt a családok, elsősorban a nagyszülők, dédszülők múltja, a szülőkkel való azonosulás problémái, illetve a társadalmi környezet befolyásoló hatása.

A három tényezőt részletesebben elemezve, a hvg.hu kérdésére Köttig elmondta, hogy a nagyszülők, dédszülők tettei akkor befolyásolják az unokák, dédunokák későbbi cselekedeteit, ha a családban nem dolgozták fel a történelmi múltat. Sőt az is egyre nyilvánvalóbb, hogy minél súlyosabb tetteket követtek el a felmenők, vagy minél fontosabb szerepet játszottak a náci bürokráciában, annál valószínűbb, hogy a fiatalok akár erőszakos tetteket is elkövethetnek – ha nem történik meg a tisztázó jellegű múltfeltárás. Mindez azért is furcsa Köttig szerint, hiszen kibeszéletlen problémákról van szó, és az unokák, de különösen a dédunokák, sokszor nem is ismerik azokat a felmenőiket, akik a náci időkben éltek.

A szülőkkel való rossz viszony (vagy az egyik szülő és a gyerek „szövetsége” a másik szülő ellen) sokszor szintén radikalizálhatja a fiatalokat. A rossz szülő-gyerek viszony esetén bizonyos esetekben a nagyszülők nevelik a fiatalokat, így kerülhetnek szorosabb kapcsolatba a távolabbi múlttal is az ifjabb generációk. Mindez azonban még mindig kevés lenne ahhoz, hogy szélsőséges csoportokhoz csatlakozzanak a válságba került fiatal lányok. Szükséges ehhez egy olyan társadalmi tér, egy olyan szocializáció, kulturális környezet is, amely támogatja őket a radikalizálódásban.

Taglétszámok, választási eredmények

A nürnbergi kutató, Renate Bitzan a konkrét adatokra helyezte a hangsúlyt előadásában. A professzor szerint jelenleg Németországban a legfontosabb szélsőjobboldali párt a Nationaldemokratische Partei Deutschlands (NPD). A politikai szervezet taglétszáma mintegy hétezer fő. A szövetségi, tehát az egész Németországra kiterjedő választásokon ez a párt általában 0,2-4,3 százalék közötti eredményeket ér el, vagyis nem jut be az országos parlamentbe. A tartományokban viszont nagyobb szóródást mutatnak az eredményei: 0,1-9,8 százalék közötti eredményeket ér el. A szélsőséges politikai erők elsősorban a volt NDK területén erősebbek, de a kutatók szerint a nyugat-német területeken is vannak fellegváraik.

Bitzan a konkrét választási eredmények ismertetésekor hangsúlyozta, hogy bizonyos régiókban a jobboldali szélsőséges pártok akár 15–25 százalékos szavazati arányra is szert tehetnek. A Németországban működő neonáci csoportok száma jelenleg 130-ra tehető, és mintegy ötezer tagjuk van. Rajtuk kívül vannak olyan szélsőjobboldali szervezetek, amelyek elutasítják a nemzetiszocialista (hitleri) eszméket, de ettől még szélsőjobboldali ideológiát követnek. Hatvan ilyen csoportról tudnak a német szakértők, összesen 2500 tagról lehet szó. A szubkulturális értelemben vett szélsőjobboldaliakhoz, illetve más erőszakra hajlamos szélsőjobb elemekhez sorolható személyek száma 9 ezer Németországban.

[…]