Néhány megjegyzés, ellenérv a TTE NAT-bírálatához. Katona András álláspontja.

Néhány megjegyzés, ellenérv a TTE NAT-bírálatához
(Állásfoglalás a 2012-es NAT-vitaanyagról)

I. Általános megjegyzések:

1. Az ismeretanyag 2003-as eltörlése ellen annak idején nem fogalmazott meg kifogásokat a TTE. Azt tehát örömmel vehetjük azonban, hogy a közműveltségi tartalmak visszahozatalát legalább nem kifogásolják.
2. A fő célunk valamiféle „nemzeti kánon” megfogalmazása volt a tananyaggal, ami nem a tanárok szabadságát korlátozza, hanem a nemzeti összetartozás erősítését, valamint az iskolák közötti átjárhatóságot kívánja jobban biztosítani. A parttalan „szabadság”-ot a tanárok jelentős része „magukra hagyottságként” élte meg. Ez alól az ún. elitiskolák, valamint különböző kísérleteket folytató intézmények jelentettek csupán kivételt, melyek működése továbbra sem lesz korlátozva.
3. Ehhez a ponthoz készítettem két összehasonlító táblázatot, amelyek tételesen cáfolják az állításokat. Egyrészt elkészítettem az általános és középiskolai tananyagbeosztás összehasonlító táblázatát, melyben kiemeltem a nem politikatörténeti anyagrészeket. Másrészt az általános iskolai tananyagot ugyanezen szempontból összehasonlítottam az 1962-es tantervével, amely önmagában cáfolja a felhozott vád képtelenségét és igaztalanságát. Ezekből a táblázatokból is világosan látszik, hogy igen egészségesek az arányok (kb. 50-50%). Természetesen ezen a kerettantervekben még lehet javítani, néhány témakör esetében talán még a véglegesítendő NAT-ban is. Ami a történelmi személyiségeket illeti: a nemzeti identitás kialakítása, példaképek állítása céljából igenis szükség van a „hősök, királyok, szentek” minél nagyobb számú szerepeltetésére, már annak, akinek ez a fogalom (nemzeti identitás) számít valamit.
4. A két körben történő, koncentrikus tananyagfelépítést egyrészt azért kell vállalnunk, mert a közoktatás kötelező korhatára immár nem 18, hanem 16 év. Másrészt pedig, hogy a linearitás hova vezetett (volna), azt éppen az 1995-ös NAT bevezetése körüli viták bizonyították, és az az elementáris elutasítás, ami éppen a történelemtanári szakma felől érkezett. („Történelemtanításunk Trianonja a NAT” – Szabolcs Ottó) Ahhoz, hogy egyszer valóban „tematikus, hosszmetszeti témákon” taníthassuk a tárgyat, ahhoz a jelenlegi tanárképzés egészét felül kell vizsgálni, melyben a kronologikus szemléletmód a mai napig szinte teljesen kizárólagos.
5. Erre a tananyag belső arányai értő szemnek utalnak, de valóban kommunikálni kellene valamit, a kerettantervek készítése előtt is.
6. Az külön érdekes, hogy túlzottan soknak ítéli meg a kötelező ismeretanyagot, és utána hosszan sorolja, hogy mi mindent kellene még bevenni (zsidóság, cigányság, szomszéd népek története, városiasodás, életmód, iszlám, gyarmatok felszabadulása, Kína, két világháború közötti nyugati demokráciák, az ipari forradalom társadalmi, politikai hatásai stb., stb.)
7. Ez a pont különösen jól mutatja, hogy a bírálót minden zavarja, ami köztörténet. Ez olyan értékrendi különbséget jelent közte és a NAT készítői között, ami áthidalhatatlan. A közműveltségnek bizonyos köztörténet is része!
8. Minden tanterv csak mozaikosan képes a kisebbségek történetét bemutatni. Az viszont tényszerűen nem igaz, hogy a zsidóság csak a holokauszt kapcsán jelenik meg, mert a dualizmus anyagában is megjelenik a zsidó-magyar együttélés. (Nyilván erre is azt mondja a bíráló, hogy kevés, de ezzel mi nem tudunk mit kezdeni.)
9. Ami pedig a történelemtudomány tantárgyfelfogását illeti, az éppolyan megosztott, mint a történelemtanításé. Egy sor történészt lehetne felvonultatni, akik számára a TTE „vonzási körébe” tartozó történészek felfogása ugyanúgy nem elfogadható, ahogy nekik a mienk. Számunkra a hagyományos értékek megtartása legalább olyan fontos, mint az újdonság, a korszerűség iránti vonzódás.

II. Megoldási javaslatok

1. A tananyag csökkentése a TTE logikája szerint azért sem valósítható meg, mert csak a tananyag növelésére vonatkozó javaslataik voltak, miközben a rövidítést követelik.
2. A kerettantervek kialakításakor ezt a pontot megfontolásra javaslom egy ilyen verzió kidolgozásához, amennyiben a NAT jelenlegi tananyagfelosztása alapján ez lehetséges.

III. Néhány további megjegyzés

1. A nemzettudat eddigi tantervekben való meglétével, és a jelenlegi tantervben való túlhangsúlyozásával kapcsolatos állításokat egyszerűen csak el kell utasítani, mert egyrészt nem igaz, másrészt a nemzeti értékrend iránti teljes érzéketlenségről tanúskodik.
2. Pedig világos, hogy azt fejezi ki, hogy sem egyoldalú tananyagcentrikus, sem pedig csupán képességfejlesztésen alapuló rendszerek, értékálló normák nélkül nem létezhetnek. Éppen elég meddő vita folyt már erről a szaktudományok és pedagógia jeles képviselői között.
3. A vallás értelmezésében is áthidalhatatlanok a véleménykülönbségek. A NAT ugyanakkor nem egy világnézethez kötődik ugyan (mint ahogy erre egy rosszindulatú célzás történik), de a magyarság és Európa zsidó-keresztény gyökereit nem kívánja elhallgatni, az európai nagypolitikával ellentétben. Ezt fel kell vállalnunk. Alaptörvényünk is szól erről, amit persze lehet nem szeretni, de attól még hatályos.
4. Az erkölcstan kérdésében sem kell elfogadnunk a TTE álláspontját, mert társadalmunk erkölcsi állapota éppen a kérdés ilyen liberális kezelése miatt jutott – persze több egyéb ok mellett – jelenlegi gyászos állapotába. Tehát a tantárgyra, és ehhez kellően képzett, elkötelezett tanárokra is szükség van, azzal együtt, hogy az erkölcstan jelentős része adott témák kapcsán önmagától is megjelenik.
5. Az, hogy kizárólag etikai téma nincs, elég képtelen állítás, hiszen az etika tudományát tagadja.
6. Szó esik a hon- és népismereten belül a magyarországi nemzetiségekről is. Egyébként az ő értékeiket nyilván a magyarországi nemzetiségi iskolák a megfelelő súllyal kezelik.

Budapest, 2012. március 2.

Katona András s. k.

Mellékletek:

Közműveltségi tartalmak (pdf)

Közműveltségi tartalmak összehasonlítása (pdf)