Ha áprilisban sem tudja elfogadni a kormány az új NAT-ot – amire jó esély van –, szinte biztosan csúszni fog az új tanterv szerinti oktatás kezdete. A HVG összeállítása többször hivatkozik a TTE álláspontjára is. (Riba István, HVG)

Nem a pedagógiai célok és előírások voltak a legvitatottabbak a Nemzeti alaptanterv (NAT) egy hónapig tartó véleményezése során, hanem az az oktatási szempontból nem igazán kardinális kérdés, hogy mely írókat nevezze nevén a szöveg. Az összes, mintegy másfél ezer hozzászólás egyharmada a magyar irodalom kérdésével foglalkozott, a többi is jórészt egyes tananyagokkal, s elenyészően kevés a NAT pedagógiai szemléletével. Pedig fordulópontot jelent az utóbbi két évtized alaptanterveinek történetében, hogy újra a nevelés mint a közoktatás kiemelt célja került a fókuszba. „Nem véletlen, hogy az ismeretanyaggal kapcsolatosak a vélemények, a tanórák 90-100 százalékát lefedik ugyanis a tananyagok, emellett pedig aligha marad idő például az egyébként jól megfogalmazott kompetenciafejlesztésre” – mondta a HVG-nek Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének (TTE) elnöke.

A „mely írók tartoznak a NAT által meghatározott nemzeti kánonba” vitában lényegében két tábor feszült és feszül még mindig egymásnak. Az egyik azokat az írókat – Szabó Dezső, Tormay Cécile, Herczeg Ferenc, Nyírő József, Wass Albert – szerette volna kötelező tananyagként látni, akiknek a művei 1990 előtt meg sem jelenhettek, vagy jó időre kiestek az irodalmi emlékezetből, s akik csak szűk körben voltak ismertek. A NAT irodalmi tananyagát bíráló másik tábor a kortárs írókat hiányolta, főleg Kertész Imrét, Nádas Pétert és Esterházy Pétert, de többen felvetették, hogy akár Varró Dániel is lehetne az alsó évfolyamokon kötelező olvasmány. A HVG információi szerint a legvitatottabb kérdés úgy dőlt el, hogy Wass Albert és Kertész Imre is bekerül azon írók körébe, akiket nevén nevez majd a NAT. Persze kétséges, hogy ezzel a megoldással kibékül-e a két tábor.

Szabó Dezső vagy Tormay Cécile továbbra sem lesz nevesítve a tantervben, holott valóságos mozgalom indult ezért. De nem lesznek néven nevezve – Kertész kivételével – a kortárs írók sem. Ráadásul voltak még külön igények is a szerzőket illetően: akadt, aki a latin nyelvű magyar irodalmat szerette volna részletesebben taglaltatni, más az egzotikus, afrikai vagy ázsiai irodalmat kevesellte, s erőteljes volt a nyomás, hogy Isaac Singer és Bernard Malamud is a tananyag része legyen. Nem volt tehát egyszerű a magyar nyelvet és irodalmat gondozó bizottság feladata, hiszen a tananyag növelése helyett kormányzati szintről az az elvárás fogalmazódott meg a NAT-tal kapcsolatban, hogy „baltával kell megfaragni”, azaz jelentősen csökkenteni kell a követelményeket. A tananyagcsökkentés egyes információk szerint úgy is történhet majd, hogy csak szerzők szerepelnek az alaptantervben, a kötelező művek részletes felsorolása elmarad. Így viszont ismét előjöhet az a vita, hogy mindenki tanulja-e majd a János vitézt, ha csak Petőfiről tesz említést a kötelező kánon.

A történelem kapcsán számos szakmai kifogást hangoztatott a TTE, ám jellemző, hogy a tantervkészítőknél nem igazán ez volt a vita tárgya. Sokkal erőteljesebben jelentek meg a tantervet készítő bizottság előtt a magyarság eredetének kérdését és a rovásírás tanításának kötelezővé tételét felvető javaslatok. Ezekhez ugyanis a Jobbik is csatlakozott, így a parlamenti oktatási bizottság NAT-ról szóló ülésének jó részét a finnugor kérdés taglalása, illetve a rovásírás propagandája kötötte le. Talán egyetlen előremutató jel, hogy az általános iskola felső tagozatának merev politikatörténeti tananyagán alighanem változtatni fognak.

A parlamenti bizottságban nagy vitát váltott ki a NAT „elit jellege”, amit a leginkább a bizottság fideszes elnöke, Pokorni Zoltán nehezményezett. Az alaptanterv készítőinek nem kevesebb volt a szándékuk, mint az oktatáson keresztül meghatározni azt a tudásmennyiséget, amit a középiskolában valamennyi diáknak el kell sajátítania. A teljes tananyag azonban lényegében a gimnáziumok számára készült, s szinte kizárt, hogy a szakiskolákban, de még a szakközépiskolákban is beleférjen az óraszámba a NAT által előírt műveltségtartalom. A Hálózat a tanszabadságért nevű szervezet számításai szerint a diákoknak legfeljebb a 20 százaléka találkozik majd a teljes képzési tartalommal.

A természettudományos tárgyakról szóló viták nem kifejezetten a nyilvánosság előtt folynak, ám információink szerint annál élesebbek. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke, Pálinkás József kifejezetten elégedetlen volt például az Ember és természet címet viselő természettudományos tananyag tartalmával és a tanítás módszereivel, s szerinte a NAT nem kezeli helyén a természettudományokat. Az elnök véleménye tükröződik az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának a NAT készítőihez eljuttatott állásfoglalásában is. Ők egyenesen az alaptanterv legelhibázottabb részének nevezik a természettudományos oktatásról szólót, amelynek szemlélete szerintük teljesen idegen a természettudományos gondolkodástól.

A tanterveket készítő bizottságok és az Oktatáskutató és -fejlesztő Intézet csapata jelenleg is gőzerővel dolgozik a tantervek átírásán. „Úgy látom, hasznos volt a véleményezés és utána az átdolgozás, javulnak az egyes műveltségterületekre vonatkozó szövegek” – mondta a HVG-nek Lányi András, a NAT bizottságának tagja. Azt azonban ő sem próbálta megsaccolni, mikorra készül el a tervezet, s mikor terjesztik a kormány elé. Ennek eredetileg március végén már meg kellett volna történnie. A múlt héten Hoffmann Rózsa államtitkár azt mondta, hogy néhány héten belül, de még áprilisban tárgyal a kormány a viták nyomán átdolgozott anyagról. Persze, ha ott is felmerülnek kifogások, akkor már nehezen lehet tartani azt az ütemtervet, hogy az 1., 5. és 9. osztályban 2013. szeptember 1-jén már új tanterv szerint tanítsanak. Ahhoz ugyanis még ki kell dolgozni a megfelelő kerettanterveket, majd rájuk épülve – a szükséges pályázatok kiírása után – megíratni a tankönyveket, amelyeket legkésőbb jövő februárban meg is kellene rendelni a kiadóktól, hogy becsöngetéskor a címzetteknél lehessenek.