Az EUROCLIO 20., jubileumi éves konferenciájának témája a közelmúlt történelme volt. A Reflecting Remembrance című, egyhetes eseménysorozat középpontjában olyan, hazánkban is érzékeny témák voltak, mint a második világháború, a holokauszt vagy a két világrend II. világháború utáni szembenállása. (Az EUROCLIO-konferencia ismertetése Beró László Erfurtban jártunk című írásában olvasható.)

A tematikához illeszkedően a Történelemtanárok Egylete és az Európai Szülők Magyarországi Egyesülete (ESZME) egy műhelybeszélgetés keretében közösen mutatta be a Nagymamám élete része az európai történelemnek című projektjét, amelyet Nagyi projektként szoktunk emlegetni.

A Századunk Alapítvánnyal közösen elindítani tervezett projekt kiindulópontjaként arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a XIX. század óta Európát, de különösen középső és keleti részét számos etnikai feszültség terheli. A mai diákok nagyszülei a XX. században jelentős világtörténelmi események, kataklizmák túlélői voltak, testközelből láttak háborúkat, forradalmakat, gyökeres társadalmi változásokat.

Attól függően, hogy ezekben az eseményekben ki melyik oldalon állt, milyen élethelyzetben élte meg a történteket, egészen másként láthatják az egyes emberek a XX. század történelmét, mint akár a szomszédaik. Azonos történelmi eseményekről az illető társadalmi helyzetétől, nemzetiségétől, vallásától, származásától függően más-más beszámolókat kaphatunk a túlélőktől, ám minden esetben szubjektív igazságokat hallunk.

A téma illusztrálására a résztvevőknek egy világháborús dögcédula fotóját mutattuk meg. A tárgy rendeltetésének felismerése még a rutinos, történelem szakos kollégák számára sem volt könnyű. A tárgyhoz kapcsolódóan megemlékeztünk arról, hogy a műhelybeszélgetés résztvevőinek szülei, nagyszülei milyen különböző élethelyzetekben kerülhettek kapcsolatba hasonló tárgyakkal.

Az ilyen apróságok megismertetésével és megértésével válik érthetővé diákjaink, gyermekeink számára is, hogy a magántörténelem, egy ember, egy család története, a mikrotörténelem ugyanakkor a közös lokális, nemzeti, európai (és globális) történelem része is. A hely- és családtörténet az identitás fundamentuma. Ez az egészséges regionális és nemzeti tudat, de a közös Európa egyik alapja is, amely egyben lehetőséget ad a kulturális sokszínűség megélésére is a közvetlen környezetben.

Ennek illusztrálására két képet mutattunk be a résztvevőknek. Egy hagyományos, régimódi, karácsonyi szobabelső képét és a Duna-parti holokausztemlékmű, a Cipők képét. A két fotót egy személyes történet kapcsolja össze, egy olyan, asszimilálódott zsidó története, akit kisgyermekként karácsonyeste, ünneplés közben hurcoltak el a nyilasok a Duna partjára, ahol neki sikerült előbb a jeges vízbe ugrania, így nem lőtték le. Azóta számára a karácsonyfa az életveszéllyel kapcsolódik össze, többé nem engedett be karácsonyi dekorációt a lakásukba.

Az ilyen történetek, különösen, ha ennyire erős vizuális hatásokkal együtt jelennek meg, véleményünk szerint hozzásegíthetnek a különböző nézőpontok megértéséhez, elfogadásához. A projekt kezdeményezői szerint a mai gyerekek úgy tudják leginkább elfogadni, megérteni mindezt, ha azt használhatják hozzá, ami a legotthonosabb számukra, azaz a modern technikát, a multimédia eszközeit. Mindezt pedig úgy, hogy saját családtagjaikat, közvetlen szomszédaikat kérdezik meg, az ő magántörténelmüket dolgozzák fel.

Miklósi László, a TTE elnöke elmondta, ő maga hazánkban szokatlan (de Európában megszokott) módon szokta kezdeni a történelem oktatását, személyes viszonyt kíván kialakítani a diákok és a tantárgy között, megértetni, hogy életük a történelem része. Ennek része a közvetlen család (szülők, nagyszülők) születési helyének, idejének összegyűjtése, majd családi „kincsek”, a családban értékesként őrzött emlékek, tárgyak bemutatása, elemzése. A családi vonatkozásokra a XX. század történelmének oktatása során is visszatérnek, amikor családi történeteket hoznak be a gyerekek például 1944/45-ből, 1956-ból vagy a rendszerváltás idejéből.

A műhelybeszélgetésben röviden felidéztük azokat a korábbi hazai projekteket, amelyek hasonlóan a családi történelemre vagy arra is építettek. Így megemlítettük a Nemzeti Emlékezet Programot, amellyel kapcsolatban Miklósi László személyes emlékeit is megosztotta a résztvevőkkel. Szó esett a Terror Háza gondozásában, diákok által készített interjúkról is, amelyhez kapcsolódóan Miklósi László több száz történelem szakos kollégát képzett.

Röviden szó esett a Nagyi projekt első pilotjáról is, amelyre 2012-ben, Szentendrén került sor. Ennek keretében a gyerekek nagyszüleikkel, idős szomszédaikkal készítettek interjút arról, hogy milyen volt egy karácsony akkoriban, amikor a mostani idősek voltak annyi idősek, mint a jelenlegi „riporterek” most. Szentendre azért ígérkezett jó terepnek, mert magyar-szerb-német nemzetiségek élnek egymás mellett, de a kapott kép még a vártnál is sokszínűbb volt, mivel a nagyszülők közül néhányan távolabbról, egyikük Norvégiából származott.

A pilotot követően elsősorban a mindennapi élet eseményeit szeretnénk a projekt fókuszába állítani, így az ünnepeket, az iskolai élet mindennapjait, a szórakozást. Ezek sokszínűségének megértése alapozza meg azt, hogy a politikatörténet közös pontjaira is rátérjünk, majd azokra az érzékeny fordulópontokra is koncentráljunk, amelyek egész Európa életét meghatározták, így 1944/45-re vagy 1989/90-re. Úgy gondoljuk, ezen a módon könnyebb megérteni, hogy a látványos különbségek mögött mennyi hasonlóság rejlik, és ezáltal a konfliktusok feloldása is lehetségessé válik.

A tervezett projekt hosszabb távú célja, hogy az így összegyűlt magántörténelmi építőkockákból olyan nemzetközi adatbázis épüljön fel az interneten, amelyhez megfelelő tanításmódszertani ötletek is társulnak, és amely segíthet a sokszínű, békés Európa építésében. Hosszabb távon talán még ahhoz is sikerül hozzájárulni, hogy elkészüljön az európai történelem tankönyve, amely az Unió régi tagországaira vonatkozóan már régen megíródott, de az új tagországok történelmével való kiegészítés a csatlakozás óta eltelt tíz évben elmaradt.

A műhelybeszélgetésen részt vevőket arra kértük, hogy segítsenek nekünk partnerekre találni egy sikeres európai szintű projekt elindításához, amelyhez már uniós finanszírozás is kérhető (ehhez öt-hét ország részvétele szükséges). A támogatásból egy többnyelvű, lehetőleg minél több nyelven (de legalább angolul) feliratozott weboldal jön majd létre, amelyen egységesített interjúformában készült beszélgetéseket teszünk közkinccsé.

A projekt során, a többnyelvű weboldal fejlesztése mellett multiplikátorokat is képeznénk, továbbá a technikai, interjú- és filmkészítési kérdésekre is válaszoló segítséget nyújtanánk. Projektünk aktívan jelen kíván lenni a közösségi médiában is. Ha a források lehetővé teszik, célunk olyan eszközbank létrehozása is, ahonnan a filmek készítéséhez szükséges technikai eszközök is kölcsönözhetővé válnak regionálisan.
A projekt lebonyolításába be szeretnénk vonni az iskola mindennapjaiban részt vevő, illetve azzal kapcsolatban álló szereplők, ún. stakeholderek minél szélesebb körét. A fenntartó, az önkormányzat bevonása a politika támogatását is jelentené, a vállalkozások részvétele, a technikatörténet elemeinek hozzákapcsolása további forrásokat vonhat be a rendszerbe. A szülők aktív közreműködése ebben a programban elengedhetetlen, és egyben választ ad az egyik résztvevő által felvetett problémára, az interjúkban való részvételhez való szülői hozzájárulásra.

A résztvevők és a konferencia szervezői első pozitív visszajelzései alapján reméljük, hogy sikerül megvalósítani a projektet. Ugyanakkor az olvasót is kérjük, ha ismer lehetséges külföldi partnereket, segítsen bennünket a kapcsolatfelvételben.

Salamon Eszter