Egy bahreini régészeti lelőhely ásatási munkálatai során fedezték fel a világ egyik legrégebbi kereskedelmi civilizációjának nyomait, amelyről fejlettsége ellenére viszonylag keveset tudunk. A Dilmun-civilizáció az i. e. 3. évezredben az egyik legfontosabb ókori kultúra volt a térségben és összekötő kapocsként szolgált Mezopotámia és az Indus-völgy között. (Múlt-kor)

Az összekötő kapocs

A Bahrein szigetének északnyugati részén található Saar városa rejtette mindezidáig a rejtélyes Dilmun-civilizáció maradványait, jelentették be a Perzsa-öbölbeli ország fővárosában, Manamában rendezett konferencián, amelyet az UNESCO szervezett. A közel-keleti ország egyébként az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének regionális központja, a turisztikai vonzerejét pedig főként az ókori régészeti helyszínek adják, ezért a történelmi romok és emlékek karbantartására egyre nagyobb hangsúlyt fektet a politikai vezetés.

Szalman al-Mahari bahreini régész szerint Saar települése (a nevét a hozzá legközelebb álló mai faluról kapta) két részre oszlik: egy lakóövezetre és az innen kis távolságra lévő temetkezési helyszínre, ahová a lakosság temethette halottait. „A leletek rengeteg információt adtak a lakosok mindennapjairól” – magyarázta. „Lehetővé vált számunkra, hogy a helyben feltárt tárgyakat összehasonlítsuk a sziget más pontjain kiásott emlékekkel. Úgy vélem, a város és a temető egyértelműen a Dilmun-korszak korai részére tehető” – tette hozzá.

Az i. e. 3. évezredbeli Dilmun az egyik legfontosabb ókori civilizáció volt a térségben, összekötő kapocsként szolgált Mezopotámia – a világ legrégebbi civilizációinak otthona – és az Indus-völgy között. A kutatók szerint a bahreini civilizációnak kapcsolata lehetett az ománi Elámmal, a szíriai Albával, valamint a kis-ázsiai hattikkal is.

„Négyezer éven át a föld alatt pihentek a leletek, ami védelmet biztosított számukra, a feltárást követően azonban ki vannak téve az elemek káros hatásainak. Jelenleg nem tervezzük, hogy további ásatásokat folytatnánk a helyszínen. Először is meg akarjuk védeni a területet, s részletesen megvizsgálni, majd a látogatók számára elérhetővé tenni a kiásott leleteket” – mondta el al-Mahari.

A több száz négyzetméteren elterülő saari régészeti helyszín a Dilmun-korszak egyik legfontosabb emléke. Korábban a régészek a szigetország északi felén Qal'at al Bahrain erődjében hét, különböző fejlettségi szinten lévő települést is feltártak már. Az egyik egy görög város volt, amely az i. e. 3. század végén volt lakott.

Istenek otthona

A saari faragott kövek mellett lévő megfeketedett állati csontok és az elszenesedett föld arra utal, hogy a rézpillérek övezte oltárt egykor isteneknek szánt áldozatok bemutatására használták. A központi oltár mellett faragott lépcső vezetett le egy mély, kőfallal körbevett medencéhez, amelyet a számtalan föld alatti forrás egyike táplált. A hitvilág szerint itt élt a három fő sumér isten közül az egyik, Enki, az édesvizek és a bölcsesség istene.

A Dilmun-civilizáció területe a sziget vízkészletének zömét magában foglalta, de Bahrein az ókorban egyébként is egy hatalmas oázisnak számított a szárazföldi, sivatagosabb vidékekhez képest. Részben emiatt terjedhetett el az az elmélet, mely szerint akár Bahrein is lehetett a bibliai Édenkert.

Abdullah Hasszán Dzsehja, az ókori erőd kutatásáért felelős szakember szerint azonban a sziget termékeny jellege nem csupán a mezőgazdaságot ösztönözte. „Eddigi kutatásaink szerint a dilmuni vallási gyakorlatokat és hiedelmeket szinte össze sem lehet hasonlítani a korszak többi fejlett társadalmáéval” – magyarázta. „Hitüknek sok közös vonása volt a mezopotámiai és az ókori egyiptomi vallással. A túlvilágban való hitüknek legjobb bizonyítéka az a tény, hogy a halottak mellé élelmiszereket, ivóvizet, különböző eszközöket, aranyat és fegyvereket is eltemettek” – tette hozzá.

A dilmuni kereskedőknek monopolhelyzetük volt a rézkereskedelemben, s ők szállították hajókon az értékes árucikket az ománi bányákból a mezopotámiai városokba. A kutatók cáfolják azt az elméletet, hogy az Arab-félsziget őskori lakói Bahreint egy egyszerű temetőként használták volna. Bár a számok tükrében első pillantásra ez akár még elképzelhetőnek is tűnhetne: a szigeten eddig mintegy 170 ezer sírhalmot tártak fel mintegy 30 négyzetkilométeren, ami a 694 négyzetkilométeres sziget mintegy 5 százalékának felel meg. A temetők többsége az i. e. 2-3. századból származik, ám sokuk csupán kétezer éves. A legrégebbi és legnagyobb sírhalmok az Aali városában talált királyi sírok, amelyeknek magassága 15 méter, átmérőjük pedig a 45 métert is meghaladja.